Miért vagyok ilyen közösségben, suliban?

Mindig arra törekszek, hogy a tanár még véletlenül se vegyen észre, lesütöm a szememet, vagy a padon fekszek, próbálok elbújni, ha esetleg kérdez valamit és szólítja fel az embereket, erős szorongásom van, nyomás a fejemben el akarok menekülni, nem jut eszembe semmi, leblokkolok teljesen, befeszült test.

Ugyanez a helyzet akkor is, ha az osztálytársak hangoskodnak félek hogy rám szegeződik a figyelem, vagy esetleg rajtam fognak poénkodni. Szívdobogás, hideg hullámok, remegés fejfájás. Nagyon érzékeny vagyok, ha valaki esetleg hülyeségből piszkál rögtön erős szégyenérzetem van, képes vagyok napokig egy kisebb beszóláson, kiröhögésen rágódni és ez teljesen lefáraszt és depis leszek. Ha beszélek valakivel, nem tudok a partnerre figyelni, nem jut eszembe semmi, hülyeséget mondok, mintha rövidzárlat lenne az agyamban. Nem nagyon nézek mások szemébe, elkapom a fejeem, nem tudok mondatokban kommunikálni, egy-két szó.

Amint kilépek az intézményből és indulok haza, mintha megszabadulnék egy hatalmas sziklától, démontól. Ilyenkor elgondolkozom, hogy valójában semmi életemet fenyegető dolog nem történik, de mégis félek.

Kicsit megfelelési kényszeres is vagyok, kisebbségi érzésekkel, az önértékelésem is 0.

Például csak azért kérdezek valakitől, hogy lássa, hogy tudok beszélni.

Ha, kérnek valamit azt szívesen megteszem, félek az elutasítástól.

Még sorolhatnám a közösségi problémáimat, de a szorongás, fásultság a lényeg.

19/F