Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Mit tegyek? Milyen megoldásoka...

Mit tegyek? Milyen megoldásokat tudtok kényszerbetegségre és tikkelésre?

Figyelt kérdés

Kényszerbeteg vagyok és tikkelek. egészen 10-11 éves korom óta, tikkek voltak legjellemzőbbek akkor még. Most 21 éves vagyok és két éve bementem a pszichiátriára, 4 hétig voltam és Sertralint - 50mg - [antidepresszáns], meg Xanax - 0.25mg reggel és 0.5mg este - [szorongáscsökkentő] kaptam. Naponta volt csoportos terápia, ott kibeszélhettük a gondjainkat, próbáltuk feltárni egymás és saját gondjaink okát/okait. Sokat segített nekem az a 4 hét. A tüneteim - túlzott tisztaságmánia, túlzott szimmetriás pontosság, félelem minden apró porszemtől + valamit elállítok a számítógépen és elromlik. Pedig számítógépen nőttem fel és értek hozzá, informatikát is szeretném egyszer elvégezni, mert csak érettségim és targoncakezelői bizonyítványom van, meg egy marketing tanfolyamot csináltam, de életem egyik célja hogy informatikus legyek.


Miután kijöttem, egyre szűntek a tünetek, már nem vagyok szimmetriamániás és a takarítást sem viszem túlzásba, csökkentek a tikkelések. Egy darabig leálltam a Xanax-al, mert úgy éreztem, nem kell már nekem - 1 évig nem szedtem. Viszont hogy jobban szűnjenek a tüneteim, 100mg Sertralint írt fel nekem a doktornő. De ez a számítógépes félelmeim megmaradtak és felerősödtek mostanában.


A kiskorom nem volt túl rózsás, hogy enyhén fejezzem ki magamat. Meg a mostani életem sem valami életnek nevezhető lét, de tartom magamat és nem adom fel.


Pár hete bementem a pszichiátriára, elmondtam a panaszaimat és most a doktornő javaslatára a 100mg Sertralin mellé 3x1 0.5mg Xanax - reggel, délbe, este - a terápiám. Sokkal nyugodtabb vagyok és jobb a közérzetem + engem nem üt ki a Xanax, mint sokakat. Csak lazultságot és jobb kedvet érzek tőle.


Amiért írok, az az, amit említettem. Ezek a számítógépes "elrontok valamit és hatalmas baj lehet belőle" gondolatok. Sokszor értelmetlenül újratelepítem a gépet, mert "rosszul állítottam be valamit és baj lesz belőle, nem működik majd úgy a rendszer ahogyan kellene", eMail és facebook fiókot számtalanszor megszüntettem és újra regisztráltam, mert féltem hogy a beállításokba "elállítottam valamit". Sokszor viszont hozzá sem nyúltam semmiféle beállításhoz, de akkor is ezt éreztem. Tehát nem vagyok hülye, tudom hogy ezek a dolgok nem normálisak. A gyógyszerek segítenek, de úgy érzem, csak a tüneteket kezelik és azokat sem eléggé. Főleg ezt amit leírtam. Szeretnék "nagy dolgokat" tenni az interneten - videócsatorna, stb. De a félelmek visszatartanak, pedig tudom hogy csak ostoba gondolatok. Viszont pont ezért kényszerbetegség :'(


Mit ajánlotok? Nyugodtan írhattok orvosi szakkifejezéseket, jártas vagyok ilyen téren. De én SOHA nem adom fel, tudom hogy van kiút, csak nehéz :'( és számomra fontos lenne egy normális élet + egy normális internetes "élet", félelmek és szorongás nélkül.


Előre is köszönöm a válaszokat.



2016. febr. 3. 16:44
 1/4 anonim ***** válasza:
Mélylélektani terápia: KIP, ego-state, regresszió, hipnobehavior, Bradshow, Rossi.
2016. febr. 3. 17:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 A kérdező kommentje:
Ezek mennyire segítenének? Melyik a hatásosabb és milyen árban vannak? Már csak ezt az egy félelmet, ezt a "számítógép beállítás/eMail és facebook fiók beállítás" szerű ostoba gondolatokat kell leküzdenem. Próbáltam sokmindent, a terápiák szintén - belekényszerítem magam a "rossz" helyzetbe és elvileg oldódik a félelem, feszültség, stb. Ezen kívül próbáltam még párat, de ezt az egyet nehezen küzdöm le. Arról nem is beszélve, hogy ha ezt leküzdöm valaha, lehetséges hogy jönnek újabb kényszergondolatok és cselekvések. De nem adom fel, mindent megteszek hogy jobb állapotban legyek. Vagy akár meg is gyógyuljak teljesen, még ha eddig senkinek sem sikerült.
2016. febr. 3. 22:02
 3/4 anonim válasza:

szóval, én is kényszerbeteg vagyok, 23 éves, a "tünetek" sokkal hamarabb kezdődtek (mint a legtöbb kényszeresnél, szerintem) 18 éves korom óta szedek gyógyszert -először egy Zyprexa nevű antipszichotikumot pár hónapig, mivel nem voltam "túl jól"; aztán Anafranil-t 2-3 évig; aztán kb. majdnem 1 évig Floxet-et; aztán most ugyanúgy mint Te 100mg Sertralint már vagy másfél éve, amit már vagy 2-szer "megemeltünk" 150 mg-ra, aztán a "furcsa pozitív hangulatváltozás" miatt mégis maradt ugyanennyi-szóval "próbáltam" már pár dolgot, mégsem érzem azt, hogy a gyógyszerek lennének a megfelelő megoldás...


nyilván nem "spanyolviasz" amit most írok, de ilyen problémáknál (is) elsősorban a saját akaraterejére és kitartására hagyatkozhat az ember, amelyek "intenzitása" ugyan függ sok mindentől és nagyon változó, mégis ez a legfontosabb, amit szem előtt kell tartani... ezt nem azért írom, hogy neked ne lennének meg ezek ("De én SOHA nem adom fel"-ezt nagyon becsülendőnek tartom), csak azért, mert tudni kell súlyozni, és nem szabad hogy egy (vagy esetedben 2) gyógyszer legyen felelős a pillanatnyi hangulatod/"gondolataid" miatt...

szerintem túl sok az a Xanax, amit szedsz... tudom, hogy ez egy szubjektív vélemény, de én eddig 4 pszichológushoz jártam terápiára (közülük 1 pszichiáter), és ebből 3 (a legelső azért nem, mert nem merült fel még gyógyszeres kezelés) -finoman fogalmazva- nem igazán tartotta jó ötletnek a hangulatjavítók szedését, csak "végső" esetben írnának fel ilyesmit, és akkor is csak egy bizonyos időszakra, és nem állandó jelleggel...


amit tudok ajánlani az az, hogy keress egy normális terapeutát, aki lehetőleg a "kényszerbetegség" témájában is otthon van, és járj el hozzá... szerintem ez a másodlagos módja (saját magad után), hogy legyűrd ezt a betegséget, és csak ezután jönnek a gyógyszerek, amiket idővel "el is lehet hagyni" (bár a Xanax szerintem teljesen felesleges, mert hosszú távon többet árt mint használ; lehetséges hogy néha egy "vicces cigivel" jobban jársz, de ez megint egy szubjektív vélemény :D :) )


csoportos terápiáról nem tudok véleményt mondani, mert még nem voltam (bár valószínű, hogy az lesz a "következő lépcső")


egyébként harmadéves joghallgató vagyok (a célom az, hogy 2 és fél év múlva diplomám is legyen), és próbálok "együtt élni" ezzel a problémával (idővel persze teljesen leküzdeni)...


hogyha utána olvasol a betegségnek, akkor rátalálsz, hogy manapság már szinte 100%-san "gyógyítható", nekem általában az segít (a kényszereket is elfelejteni) hogy arra gondolok, hogy mennyivel rosszabb is lehetne...(pl. szkizofrénia, ami még ma is csak "tünetmentesíthető")

és semmilyen esetben sem szabad elhagyni magunkat, és hagyni felülkerekedni magunkon a kényszergondolatokat, és hogyha ezt már látod, -vagyis, hogy általában mikor jönnek elő a kényszerek- akkor később hasonló esetben már "felkészülhetsz rá" és le lehet gyűrni őket (ez megint nem spanyolviasz, legalább is remélem)


Na ennyit szerettem volna ("kicsit" sok is lett), ne add fel, és kitartás!

2016. febr. 15. 21:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim ***** válasza:
Resetelni kellene az agyadat, teljesen kiüríteni a kényszeres gondolatoktól és újra felépíteni a személyiségedet.
2016. febr. 15. 23:26
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!