Depressziós vagyok, mit csináljak?

Tudom,ezer meg ezer ilyen kérdés van,de nem nagyon lehet úgy feltenni,hogy pont ez az egy ragadja meg a tekintetét valakinek. A lényeg a következő : Évek óta depresszióban szenvedek, a kedvem mindig jó, vidám vagyok, szeretek másokat megnevettetni, de feleslegesnek érzem magam, mindenkit többre tartok magamnál,pedig akármibe fogtam azt mondta mindenki,hogy nagyon tehetséges vagyok. Jóképűnek tartanak, modellnek is hívtak,de én rondának tartom magam (férfi vagyok nyilvánvalóan). A 20-as éveim legelején járok, de úgy érzem,hogy túl öreg vagyok már mindenhez. Amikor látok egy nálam fiatalabb srácok/lányt,hogy sikeresebb nálam rosszul érzem magam. Nem az a klasszikus értelemben vett irigység ez, hanem inkább féltékenység szolid módon,nem a beszólogatós fajtából. Rossz családi körülmények között nőttem fel, a mostani sem a legjobb. Bármit csinálok azt kapom,hogy semmirekellő vagyok, egy hajléktalan leszek, így vagyok rossz,úgy vagyok rossz. Körülöttem mindenki halad az életben. Iskolába járok, de körülöttem látom,hogy mindenki halad én meg csak egy helyben mozgok. Alvászavarom is van, bármit csinálok és bármikor kelek gyakorlatilag ugyanúgy későn fekszem,és akár egy 6-7 órás alvás után úgy érzem magam,mint aki 1 percet sem aludt, alig bírok kikelni az ágyból. Ha 1-2 órát alszom utána ugyanúgy éjszaka fekszem le, bármit csinálok. Volt olyan,hogy 2 óra alvás után 14 órát voltam gyakorlaton,hazaértem és fent voltam ugyanúgy hajnali 4-5ig akár. Hiába mondják,hogy legyek pozitív,ez számomra nem így megy...Amikor a családod meg a barátaid folyton leszólnak iszonyatosan nehéz. Népszerű srác vagyok egyébként a társaságokban,szeretnek velem lenni az emberek, 90%-ban megkapom azt,hogy én vagyok a legviccesebb ember,akivel valaha találkoztak, de még sincsenek barátaim. Gyakorlatilag annyi az életem,hogy suli, film-sorozat-játék és beszélgetek 1-2 emberrel.A legjobb barátom nagyjából sosem ér rá semmire már. Nem vagyok az az öngyilkos típus, és nem is leszek az, egyszerűen olyan,mintha mennék egy vasúti sínen, ami sosem ér véget, és még a következő megállóba se érek oda.

Nem vagyok produktív, lusta is vagyok, alvászavaros, a szívem sem a legjobb,az sem könnyít a helyzeten.