A szociális fóbia milyen formában jelenik meg gyerekeknél?

Valószínű, hogy egészen a gyerekkorodik nyúlik vissza a mostani szociális fóbiád, de a gyökere még úgy látom, indokolatlan. A szüleiddel milyen kapcsolatod volt? Voltak elhalálozások a családban? A szülők milyen viszonyban vannak egymással? Könnyen lehet, hogy gyerekkorodban sok veszekedéssel néztél szembe (néha 1-2 is elég) és a társaságot, az embereket rossznak rögzítetted be már anno. Ezt kellene tisztáznod magadban. Senki sem akar bántani, altruizmus van (kivéve a szociopatákat és pszichopatákat), kö csög fsz fejek mindig voltak, de te ennél erősebb vagy. Próbálj rájönni az okra.

Én egész életemben az vagyok, csak pár éve tudom, hogy ez nem "normális" és, hogy orvosi neve is van, a szociális fóbia. Nekem egy határozott emlékem van: Pár hétig nem voltam óvodában, majd mikor újra mentem, mindenki megörült nekem és körbeálltak, kérdezgettek. Én pedig teljesen leblokkoltam és egy szót se tudtam szólni. Ez határozottan már annak a jele volt, ha így utólag visszagondolok.

Nekem is mindig ugyanilyen tüneteim voltak,és nem nőttem ki,pedig már 28 vagyok. Aki felnőtt korában pszichés beteg,szerintem már gyermekkorban sem "átlagos". Én is mindig túlérzékeny,szorongó voltam,amióta csak az eszemet tudom. Felnőtt korban nyilván már másképp mutatkoznak meg a tünetek. Vicces is lenne,ha egy felnőttet úgy kellene beráncigálni a családtagjainak a munkahelyére,miközben krokodil könnyeket hullat,és azt kiabálja,neeem akarok dolgozni menni,félek,fáj a hasam,egyedül érzem magam! Pedig a felnőtt is ezt érzi. Szerintem is a befelé forduló,félénk,érzékeny emberekre jellemző ez,a többieknél az egész enyhébb lefolyású,vagy nincs is probléma. De ezen nem lehet változtatni. Mármint az alapszemélyiségen. Vannak nyitottabb,könnyen barátkozó,talpraesettebb emberek,és vannak zárkózottabb,érzékenyebb emberek. Egyik sem jobb,vagy rosszabb a másiknál. Jobb elfogadni,amilyenek vagyunk. Az azért nagyon jó,ha egy érzékeny embernek van lelki támasza,gyerekkorban elsősorban a szülők. Ha ők sincsenek a szorongó gyerek mellett,vagy éppen maguk a szülők is fokozzák a gyerek szorongását,mert a gyerek úgy érzi,senki sincs mellette,nagyon jó táptalaj ez a későbbi,felnőttkori pszichés betegségek megjelenésének. Az érzékeny gyerekek szüleinek fel kellene ismerniük,hogy az ő gyereküknek több odafigyelésre,támogatásra,önbizalom erősítésre van szükségük,ezek a gyerekek valószínű több ölelést,szeretgetést,beszélgetést igényelnének a szülőktől. Ha ez nincs kielégítve,gond lehet később sajnos.

A szociális szorongásos zavarnak, vagy szociális fóbiának egy központi része az, hogy félsz attól, hogyan ítélnek meg a többiek, mit gondolnak rólad, leégsz-e előttük stb. Nem összekeverendő az introvertáltsággal, a szülők felé való szeparációs szorongással, és az antiszociális zavarral sem.

:) hát nagyon remélem. Nem szeretném, ha cipelné ezt a terhet amit én is. Én pl. extrovertáltnak gondolom magam, a szociális fóbia börtönében. Ami nagyon sz@r. Volt már,hogy pl. nem tudtam elmenni egy találkozóra, ahol sokan voltak, (durván 10 fő), mert egyszerűen nem sikerült leküzdenem a szorongásom és utólag megbántam, mert amúgy érdekeltek volna a többiek, ott szerettem volna lenni. Majd a következőre összeszedtem magam, elmentem és a többiek azt jelezték vissza, hogy milyen jó, hogy ott vagyok. Nagyon jól esett, közben pedig úgy sajnáltam a korábbi elszalasztott alkalmakat. Amúgy amióta tudom, hogy ez a bajom, azóta jobban észreveszem másokon is és elég sokszor találkozom hasonló emberekkel. Gyakoribb lehet ez a dolog, mint hinnénk.

Akinek szociális fóbiája van, az munkát is nehezen kap, úgyhogy emiatt a fiatal kénytelen lesz orvoshoz fordulni.