Aki antidepresszánst szed, akár depresszióra, akár pánikra, meséljétek el, hogy jobban vagytok-e összességében és milyen volt a gyógyszer előtt?

Én az antidepresszánstól csak rosszabbul lettem, semmit nem használt.

Pszichológushoz mentem és terápiával szűnt meg a depresszióm és a pánikbetegségem.

Én úgy vettem észre, hogy ha valakinek kémiai egyensúly felborulása, vagy genetikai alap miatt van depressziója meg pánikja, és nem történt semmi más az életében, akkor tud segíteni a gyógyszer, mert akkor valóban, azokon a dolgokon tud segíteni, amik nem működnek megfelelően az agyban.

Viszont ha van valami konkrét esemény, trauma, megrázkódtatás, bármi, amihez köthető az egész, vagy ami kiváltja, akkor inkább az segít, ha pszichológussal leástok a probléma gyökeréig, és próbáljátok letisztázni.

Nekem pl. rengetegféle-fajta zaklatás miatt vannak mentális gondjaim, 3,5 évig szedtem gyógyszert (Rivotril, Stimuloton), de nem használtak, mert nincs olyan gyógyszermennyiség, ami helyre tud hozni egy nárcisztikus anya vagy egy zaklató osztály által hagyott emélékeket, pszichoterápiával viszont megtanultam kezelni azt.

Első lépésként szerintem fontos lenne meghatározni, hogy neked inkább melyik miatt jön elő, és annak fényében választani terápiás módszert.

Én paroxetint (SSRI) szedek 3 és fél éve, nagyon-nagyon sokat segített. Igaz, nekem nem volt ilyen halálvágyam.

Két hét után kezdte kifejteni a hatását, addig viszont elég kellemetlen volt, ismeretlen félelem, szorongás, zavartság. Ezek elmúltak és beállt egyfajta nyugalom, egész nap dúdolgatok, feldobott vagyok, rendkívüli energiám van mindenre. Emelett nőtt az önbizalmam, barátnőm van, járok társaságba, stb.

Egyszóval nekem eddig nagyon sokat használt a gyógyszer.