Beteges kényszeres félénkség emberek között, erre mi a gyógymód?

Leginkább az olyan közegben erőssebb ahol teljesíteni kell, mások figyelmének vagyok kitéve. Pl iskola, munkahely.

Kényszeresen próbálok megfelelni másoknak ezért durván figyelek arra hogy nehogy hülyének nézzenek, baromságot mondjak. Ilyenkor elvörösödök, megfeszülnek az izmaim.

Nem tudom elfogadni magamat, ez abban nyilvánul meg hogy sokszor azért nem szólalok meg mert tudom hogy furán hangom van, csúnya vagyok(legalábbis azt hiszem, látom) és nehogy kinevessenek vagy beszóljanak, sajnos régebben sokszor történt ilyen napi szinten piszkáltak ilyen dolgokkal.

Gyakran videozom fotozom magamat a telefonom kamerájával, attól jobban érzem magam.

Előfordul hogy többen vagyunk egy helyiségben, ülnek előttem, mellettem és én olyankor pánikolni kezdek, direkt elforditom, lehajtom a fejem, nincs itt semmi keresnivalóm, kissebségi érzések hogy én egy kis szar vagyok a sok jó ember között, meg jajj biztos be fofnak szólni próbálom minél jobban összehúzni magam. Rosszabb ha hangosan, felszabadultan beszélgetnek, vagy ha jelen van egy tekintélyesebb ember pl. tanár, főnök, nagyon jó kisugárzású, magabiztos emberek.

általában el szoktam bujdosni a wcbe fél órára és csak nézek magam elé, próbálom kerülni a kapcsolatokat.

Ha sok ember van ehy helyiségbwn akkor nem félek bemenni mert rám szegeződne a figyelem, bemegyek persze de nem szívesen, inkább akkor ha nincs ott senki.

Amugy szeretem figyelni az embereket és elgondolkozok hogy hogyan tudnak ezek ennyit beszélni és Miert ilyen felszabadultak, magabiztosak.