Olyan kényszeres, nem magamtól jövő gondolataim vannak, amiktől legszívesebben elsüllyednék szégyenemben! Miért lehetnek ilyen nem normális gondolataim?

de írd le. ha kimondod itt, akkor elveszik legalább a titok oldala.

amúgy meg egyszerűen nem menj arra gondolatba, ne azokkal a témákkal etesd a gondolkodásod. az, hogy milyen utakon járnak a gondolataid szokás jellegű. keress új utakat és azokon járj. és még azon se agyalj, hogy miért ezeken jár a fejed. érzelmeket se adj ennek, hogy jaj mire gondoltam, milyen vagyok stb. egyszerűen amikor észreveszed vidd át másra. merülj el másban. és akkor azokat az utakat fogod kitaposni. a kulcs, hogy idő kell ehhez. több hónap. szóval folyton vissza fog menni azért erre az agyad egy ideig, ettől ne ess kétségbe. csak menj máshova onnan.

Nyilván nem akaratlagos. A gondolataink nagy része nem az, csak jönnek és mennek. És ezek szerint az agyad rászokott ezekre. Próbáld meg, ha észreveszed, hogy erre gondoltál, nulla érzelem, nulla harag, nulla önostorozás, egyszerűen csak vidd át a figyelmed másra. És amikor átvitted örülj neki. Esetleg ha tudod milyen helyzetekben jön ez elő, akkor próbáld kerülni ezeket, vagy nem benük maradni. mert az elején az nehéz lehet.

amit csinálsz az tök hasonló ahhoz, mint ahogy használunk egy szót pl én sokszor használtam a ge. ci káromkodást egy időben. ez önkéntelen olyankor. és rátudok szokni. aztán szépen ez a szokás kioltható.

Erről a szégyen érzésről is állj le. Az is megerősíti ezt, minden izgalom amit hozzá teszel. Az segít, ha nem törődsz vele, észresem veszed, hanem másra tereled a figyelmet.

Menni fog tényleg.