Miért szeretik ráaggatni az alábbi jelzőket a mentális zavarban szenvedőkre: akaratgyenge, bolond, közveszélyes, lusta, önsajnáltató, csak a figyelmet akarja magára vonni? Miért kell sztereotípiákat alkotni?

Ez egy jó kérdés. Én már az ellen is vagyok, hogy egy depressziós vagy bármilyen szorongásos embert egyből BETEGNEK könyveljünk el. Rájuk nézve is káros ez szerintem. Akik tényleg BETEGEK pl.: skizofének, skizoaffektív zavarosok, paranoid pszichózidban szenvedők, bipoláris zavarosok, súlyos személyiségzavarosok

Egy kis saját tapasztalat: Volt egy halálközeli élményem - majdnem bent vesztem egy égő házban, ki kellett ugranom az ablakon ennek elkerülése érdekében.. Összetörtem magam és az eset után elkezdtek pánikrohamok és rémálmok kínozni. Ennek talaján - bár más durva traumák is értek előtte az életem során - alakult ki a súlyos pánikbetegségem, ami még most is tart enyhébb formában.

Voltam régen pszichiáternél, kaptam gyógyszereket, de nem használtak hanem rontottak, ezért más megoldás után néztem. Jártam pszichológushoz, ő segített, de nem szűnt meg a pánikbetegségem. Megtanultam együtt élni vele, nem vág már földhöz ha jön 1-1 roham - eltűröm, aztán lenyugszom-, élhető az életem. 2 szakra is járok egyetemen, edzek, vannak hobbijaim. Szóval tudok teljesíteni, normális életet élek.

Ennek ellenére megkaptam már néhány embertől, hogy nem szedem a 'bogyóimat' ezért biztos közveszélyes vagyok, őrült vagyok, pszichiátriai eset, az ilyenek jutnak oda, h villamos elé lökdössenek embereket stb. Az enyhébbik változat az, hogy szimplán elkönyvelnek gyenge, beteg selejtnek.

Szerintem túl nagy a tudatlanság, tévképzeteik vannak az átlagembernek a pszihés problémákkal szemben.

Nekem ez van minden ambuláns lapomon:rekurrens (ismétlődő) depresszió,jelenleg közepes depressziós epizód.

Magamat többre tartom azoknál akik két lépést nem tesznek a mentális problémáik gyógyítása érdekében.