Szerintetek gyógyítani fogják valaha a mentális betegségeket és tudnak belőlük normális, egészséges embereket csinálni?

Ez jó kérdés!

Egyik oldalon vannak a gyógyszercégek (maffia), politika, szakdolgozók kiégése, rossz körülmények közötti munka (kevés fizú, lepusztult munkahelyek, túlmunkák, irreális elvárások, ahol a dolgozó leépül inkább és nincs kedve a gyógyításhoz sem stb.), melyben rengeteg érdek ütközik

és másik oldalon a beteg áll, akit eléggé magára hagy az eü-ellátás (is) és nem - vagy kevésbé történik gyógyítás. Inkább elszeparálás, lenyugtatás, rendszerben tartás van, mint tényleges és hatékony gyógyítás.

Amikor gyógyítani szerettem volna, akkor azt mondták, ne ismertesd a beteggel a betegségét, mert még meggyógyul és ha sokan meggyógyulnak, akkor hogyan fogjuk az osztályunkat eltartani és nem a bezárás felé terelni és mi lesz a gyógyszercégekkel és mi lesz a munkánkkal?

Időnként itt-ott feltűnnek újítók, új lehetőségek, rendszerrel szembemenő dolgozók, gyógyítani akarók és akkor a beteg meggyógyulhat. Sajna jó időben kell lenni és jó helyen és nyitott szemmel járni, hogy a jó lehetőségeket az ember megkaphassa.

Manapság azt veszem észre, a szakdolgozók nem adnak meg minden infót a betegnek, hogy tényleg meggyógyulhassanak, ill. hazugságokkal tömködik a betegek fejét, hogy csak a gyógyszer és csak a gyógyszer a hatékony és muszáj és kötelező és egyedüli hatékonyságot eredményező dolog.

Én eljöttem az egészségügyből. A magánrendelést kevés ember tudja megfizetni, ez is igaz. De legalább én kiléptem az érdekütköztetések köréből és jó érzéssel tudok segíteni, mert nem tartom meg magamnak a gyors gyógyulási lehetőségeket, így viszonylag hamar rendeződnek az emberek, akik aztán tovább tudják adni az ismereteket a környezetüknek, akik gyógyulhatnak ilyen módon.

A magánrendeléseken is vannak olyan kollégák, akik nem informatívak, hanem betegségben tartóak....saját érdekük vagy kiégésük miatt.

Van lehetőség a pszichés betegségekből történő állapotjavításra, gyógyulásra....nem szabad feladni a keresést, nem szabad mindent elhinni a szakdolgozóknak sem és kérni kell aktív pszichoterápiás segítséget az eü. rendszerén belül, mert ez jár, ennek járnia kell mindenkinek, aki erre rászorul és érdemes irodalmakat olvasni és szükség esetén ki kell tudni harcolni az igényeket és addig keresni, amíg az ember megtalálja a saját magának legjobb lehetőségeket.

"A magánrendeléseken is vannak olyan kollégák, akik nem informatívak, hanem betegségben tartóak....saját érdekük vagy kiégésük miatt." - hajaj! Csontkovácsként elmondhatom, hogy a csontkovácsok nagyrésze DIREKT úgy kezeli a beteget, hogy egy hónapon belül visszaromoljon az állapota, így csinál magának visszajáró ügyfélkört. Ha én kezelek valakit, az minimum fél évig érzi a hatását. Nem is tudok megélni belőle, de nem is az a célom, hanem a gyógyítás. Ennek érdekében sokszor egyszerű technikákat is megmutatok a betegnek, amiket saját magán tud csinálni akár naponta. Pedig milyen jövedelmező lenne, ha heti 2-3x visszarendelném több hónapon át...

Hogy a kérdésre is válaszoljak: voltak előrelépések ezen a téren az elmúlt 50 évben, gondoljunk pl. a skizofréniára. Nyilván a következő 50 évben is lesznek előrelépések, ha nem is feltétlenül abba az irányba, amibe az orvostudomány haladt az elmúlt 100 évben.

Egyértelműen látható, hogy megnövekedett az igény a természetes gyógymódok iránt, és a gyógyszeripar és -kereskedelem sem tud mást tenni, mint hogy meglovagolja az áramlatot és pénzt próbál csinálni még a csalánból is (de szó szerint).

Az eü-ben nem gyógyítás zajlott, zajlik javarészt, hanem betegségben tartás. Egyedül kevés voltam a változtatásokhoz és annyi feszültséggel járt a visszaélések és álgyógyítások észrevétele, hatalmi harcok, a kliensek nem partnerként történő segítése, hogy a kiégést szerettem volna elkerülni és valós segítséget szerettem volna biztosítani, így kiléptem.

Most magánrendelésem van.

Ezen kívül keresek olyan helyet, ahol hetente/havonta lehetek (más segítőkkel is) és ingyen nyújthatunk különböző lehetőségeket bárkinek, de eddig csak olyan helyiséget találtam, ahol kellett volna fizetni. Én pedig önzetlen szolgálatban, szolgáltatásban gondolkodom. Persze megértem azokat is, akik - jogosan - használati díjat kérnek el, mert ugye a rezsi nekik is pénzbe kerül.

A szembemenést az árral csak igen rövid ideig engedi az eü, mert a hatalom ellehetetleníti az embert és a dolgozóknak fontosabb a megélhetés (ez teljesen érthető), mint a hazugságok, érdekütközések megakadályozása (ez viszont igen szomorú).

De! A valami jobbá tételét soha nem érdemes feladni...

Szívesen.

Meg lehet találni a számunkra jó szakembert, de igaz ez nem mindig könnyű és nem mindenki tud hozzájutni ezért vagy azért a jó, jobb lehetőségekhez.

Nem is érdemes, nem is szerencsés búslakodással tölteni az időt, hanem inkább célszerűbb a megoldásokkal, tevéssel, aktivizálással foglalkozni, mert ettől legalább jobban érezhetjük magunkat, ellenben a búslakodás még jobban visszavet bennünket sok-sok mindenben.

Az embereknek jó tudniuk, hogy eü-n belül leginkább (szándékosan általánosítottam) álcagyógyítások zajlanak, mert akkor talán van arra esély, hogy többen kutakodjanak a neten - megoldásokat keresve - és rátaláljanak hasznos, ingyenes vagy olcsó lehetőségekre, akár ingyenes életmódnapok, ingyenes fesztiválok, önzetlen szolgálatok, kevesebbet elkérő jó szakemberekre stb.

Kedves Talintulli! Az infók megtartása sok emberre, területre vonatkozik....sajna.

Én nyitott, igen informatív információkkal tevékenykedem. Ebben hiszek, ez vált be, ezt szeretem és ezt tartom tisztességesnek is.

A "másik oldal" úgyis meg fogja magyarázni, miért nem kell, nem szabad az infókat átadni, csak egy pici részét vagy azt sem.

Ha valaki megtartja az infókat, az ő élete, az ő választása, ő lelkiismerete.

Mi meg többen másképpen döntöttünk, mert nekünk a segítés nem az infók megtartásáról szól, hanem ennek ellenkezőjéről.

Egyébként biz. "szerv" határozta meg, ki az egészséges, "normális" és ki nem.....az átlaghoz képest.

De ki az átlag? Mennyi az átlag? Mindegyik településen ugyanaz az átlag? Melyik átlaghoz képest és inkább és miért így lett meghatározva? Stb.

Önmagunknak lehetünk normálisak, de más azt mondja, ez nem normális. Ha másnak nem normális a viselkedésünk, akkor hagyjuk, hogy valaki mást "csináljon" belőlünk?

Vagy: valakinek éppen stresszesebb az élete és dühösebben reagál. Ő normális? Ő máskor normális? Vagy örökre megbélyegezzük?

Mi ezt is tanultuk: "Normális az, akit nem ismerünk!"

Kell-e egyáltalán embereket megváltoztatni? Azzal segítünk, ha más embert "csinálunk" belőle? Azzal segítünk, ha nem ráerőltetünk diagnózist, terápiát, hanem abban támogatjuk, hogyan élheti jobban, békességben, szeretetben, hatékonyabban, felszabadultabban az életét? Miért kell megfeleltetni, skatulyázni, megbélyegezni, kitaszítani embereket az átlagnak? Csak azért, mert ezt így illik vagy ez a szokás vagy ez a rend vagy elvárás?

(Most nem pl. a gyilkosokról beszélek.)

Kaptam már olyan fiatal klienst az eü-ben, akiről mindenki lemondott. Azt mondták, tanulni nem képes, igen alacsony intelligenciával rendelkező, az agresszióját kontrollálni nem képes stb. ember.

A diagnózis alapján már tudták, ő egyértelműen ilyen. Beszélgettem vele - nem beskatulyázott, egyenrangú partnerként. Zavarta? Igen! Mert nem ezt szokta meg. Egy idő után nyitott. Egy idő után értelmes mondatai voltak. Egy idő után elvégzett egy tanfolyamot...mert elhitettem vele, ő nem a diagnózisa, hanem egy ugyanolyan fontos ember, mint mások, csak mindenkinek más az élete, tanulnivalója, hozzáállása stb.

Elvégezte a tanfit, viszont a diagnózisa marad és az intelligenciaszámot meglátva egy kollégám azt mondta, látja a fiú fejlődését, de ő a dg-nek hisz és nem a fiúnak.

Szóval ki és mi alapján normális valaki?

Normális az a "szerv", aki képes volt (jelenleg is) beskatulyáztatni embereket, mert az eü-üzleti politika, gazdasági politika, egyéb üzleti politikák ezt megkívánják?

Egy igen szkeptikus embernek a spirituális életet élő ember nem normális lehet és fordítva...

Támadják a homeopátiát, viszont sok-sok - egyetemet végzett - orvos / gyógyszerész egyértelműen mellette van. Kinek van igaza? Kit kellene megváltoztatni és felhívni a figyelmét, hogy nem egészséges a hozzáállása?

Valaki érzékenyebb személyiségű? Őt meg kell változtatni?

Millió hasonló kérdést lehetne még feltenni és sokféle véleménnyel találkozhatunk.

Vannak olyan emberek, akiket pl. tüdőrákkal diagnosztizálnak és mégis maradnak a napi X doboz ciginél. Vannak emberek, akiknek súlyos refluxuk van, mégis isznak egy halom kávét, fűszeresen táplálkoznak, dohányoznak, nem foglalkoznak a túlsúlyukkal stb. Ők mennyivel másabbak egy "mentálisan beteg" emberhez képest?

Sok mindentől függ a gyógyulás, gyógyítás, egészségesebb élet kialakítása...

Nem könnyű bármilyen rendszert megváltoztatni, de nem lehetetlen, mert azok a biz. fecskék egyre többen vannak már.

Ugyanez vonatkozik a pszichiátriai diagnózisú betegségekre is, hogy sok mindentől függ sok minden, de nem lehetetlen a gyógyulás.