Szerintetek mennyire vagyok személyiségileg normális, épp ember? Min kellene változtatnom a maga viseletemen? Fel vállalhatom e önmagam ebben a társadalomban?

Sziasztok! 2.5 éves koromban állapítottak meg nálam agyalapi mirigy elégtelenséget (lásd hypopituitarismus, vagy Simmonds kór), pár fontosabb hormon nem termelődik a Hipofízisemben. Eddig hormon kezelésben részesültem, de kb 1 éve abba hagytam a kezelést. Most húszon éves vagyok. Férfi a nemem, de én nem érzem egyáltalán fontos dolognak a testemet, nem érdekel és nem túlzottan köt le a fizikai lét. Nagyon érdekelnek a magasabb szellemi színtű dolgok, hiszek benne hogy az elme uralja a testet és nem fordítva. Mindenki vidám társasági embernek tart, a valóságban kevés barátom van. Sajnos rájöttem hogy mind két nem iránt érdeklődöm szexuálisan és ez nekem lelkileg nagy teher. emiatt undorodom saját magamtól, e miatt vontam ki magamat a hormon kezelés alól (férfi hormonom sincs). egyszerűen vágyok a kedvességre, az ölelésre, és néha szexre is és utána gyűlölöm magam. Miért vannak ilyen ellentmondások az életemben? Szerelmes vagyok egy nagyon intelligens srácba, mondhatni Szapioszexuális beállítódottságú vagyok.A srác persze hetero, de még ha bi lenne akkor se közelednék felé úgy. Számomra az az igazi tiszta szerelem ha csak ábrándozok róla, és ezzel nem "szennyezem" be egyikünk lelkét sem. Így viszont soha nem lesz párkapcsolatom. Miért kényszerít a testem olyan dolgokra, amelyre a lelkem nem vágyik. Ha szexelek valakivel (5 évente 1.-szer) vagy maszturbálok, nekem az olyan mint ha a tiszta lelkemet bántanám meg. Mit tegyek?