Epilepsziás sorstársaim, ti felvállaljátok?

Én kisiskolás korom óta vagyok epilepsziás. Egészségügyi szempontból mondhatni "szerencsésebb" típusba tartozom, ugyanis nekem csak egyetlen egyszer volt nagyrohamom. A kicsikből viszont anno bőven kijutott, naponta többször is. Mivel ezek annyira nem voltak látványosak, (kivéve az ájulásokat) sokan nem is értették meg, mi a bajom. Engem is rengeteget piszkáltak, de a legrosszabb igazából az volt, hogy én is úgy éreztem, kutya bajom, de mégsem csinálhattam bizonyos dolgokat. Az epilepszia egyébként lelkileg szerintem sokkal megterhelőbb, mint fizikailag. Nekem a szüleim a kialakult helyzetet a lehető legjobban kezelték. Mindig úgy bántak velem, mintha teljesen egészséges lennék, a betegség szót ki se ejtették a szájukon. Persze azért elmagyarázták, hogy ezt meg azt nem lehet csinálni, mert az nekem rossz lesz, de ennyi. Nem kezeltek hímestojásként. Hála nekik, idővel sikerült elfogadnom az állapotomat. Én sem tekintettem magamra soha betegként. Mostanra már kb. 10 éve tünetmentes vagyok, (gyógyszerek nélkül kb. 2-3 éve) és az EEG leleteimet leszámítva semmi sem utal arra, hogy epilepsziás lennék. Persze azért évente járok ellenőrzésekre, biztos ami biztos alapon.

Ha valakivel szeretnél beszélgetni, nyugodtan írj nekem egy üzenetet. Sajnos tudom, és megértem min mentél keresztül. De remélem neked is olyan jól alakulnak a dolgaid, mint nekem. :)

További szép napot! :)

24/L

Nekem szerencsére csak nagyon enyhe, pár havonta van egy 2-3 másodperces "petit mal", és kb. hetente 1-2 töredék másodperces, mikor "ugrik egyet" a kép. Derealizációs "görcsöm" viszont nagyon sokat van, változóan erős.

Sokáig nem is tudtam, hogy mi ez, aztán mikor megtudtam, akkor is tíz éven át el tudtam titkolni mindenki előtt, még a legközelebbi barátaim, meg a szüleim se tudták. Aztán rosszabbodott, és kénytelen voltam megmondani.

Bármilyen furcsán hangzik, az epilepszia igazából a plexus solarisból indul ki. Úgyhogy ami sokat segíthet, az a haskenés, amit csontkovácsként gyakorlok is másokon, de sajnos önmagamon nem tudom. :( Illetve ez:

https://www.youtube.com/watch?v=MTSH6ZnpCag

Naponta kb. 20 percet hallgatom. Legjobban alvás közben hat, ha egész éjszaka szól halkan, de sajnos én csak csendben tudok aludni.

Én születésem óta epilepsziás vagyok, úgyhogy végig kellet szenvednem az iskolai kiközösítés átkát, de felnőtt korba már nem számít, meg lehet szokni ezt is, eggyütt lehet élni vele, nem vagyok arra képes amire mások, de viszont törtem magamnak saját utat, igaz hogy aki saját utat tör magának az nagyrészt egyedül járja, de legalább úton vagyok nem csüggedek!

Ami az izom lázat illeti, igyál multivitamint amibe van C vitamin E vitamin és Magnézium.

Nalam 9 eve derult ki ez a betegaeg. Elejen konnyebben elfogadtam tobb mint 5 evig rohammentes voltam Gyogyszert el is hagytam. Akkor kezdodott a problema. Sajnos tobb rohamom is volt. Sajna nekem alt a GM rohamom volt. 1 evig nem szedtem majd ujra gyogyszert kezdtem el szedni. Volt h ugy estem rohambal h arccal egx ladba. Orrom eltorott verzett ilyenek

Nagy felelotlensegnek tartom a kuruzslo gyogymodot javaslokat. Semmit nem ernek. Es ez nagyon is eletveszelyes lehet ha ugy esik v olyan helyen jon ra a roham. Gyermekkori epilepsziat altalaban kinovik.

Igazabol a rohamok kozott rengeteg kulonbseg van. Kisrohamom pl 2x ha volt.

Szegyellni sosem szegyelltem. Aki ezt a velem jaro betegseget nem tudja elfogadni az o szegyene. Munkahelyen se konnyu nehol normalisak. Vannak norm gondolkodasu emberek is. Mindenki lehet beteg barmilyen modon.

#9

Véletlen elküldte.

Szóval úgy titkolom, ahogy lehet. Sajnos nem vagyok tünetmentes, stresszhelyzetben vannak rázkódásaim (éjszaka meg rendszeres Grand mal, de ezt a kollégák nem tudják), emiatt elég furán néznek rám a hallgatótársaim, lassan nyílt titok lesz a betegségem. Gyógyszerem még nincs, 2 hét múlvára kaptam az orvoshoz időpontot.

F