Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Ez normálisnak számít? Vagy...

Ez normálisnak számít? Vagy csak egy újabb hülye siránkozó tinilány vagyok?

Figyelt kérdés

Állandóan változik a hangulatom. Az iskolában néha alig tudtam visszafogni magam. Általában reggelente már a buszon folytogat a sírás, amikor az ismerőseim a pénteki buli eseményeit vázolják. Mikor megyek az iskola felé egyszerűen rosszul vagyok, csak szédelgek, mert úgy hiszem engem néznek és röhögnek ki. Plána mikor tökéletes testű lányok nevetve topognak el engem kikerülve, olyankor még inkább összerezzenek és a görnyedt hátammal botladozok tovább egyedül. A teremben egy kicsit megnyugszom és elüldögélek a teremben. A délelőtt egy hullámvölgy. Egyszer vidámabb, egyszer melankólikusabb vagyok. A nap végére pedig vagy sírhatnékom lesz vagy túúúlzottan jókedvem, olyankor idegesítően röhögök mindenen, a hülye szóvicceimmet nyomatom az osztálytársaimnak, hirtelen tele leszek ambícióval és ötlettel.

Megfigyeltem magamon, hogy ha az egész napom ilyen túl vidám, a következő napokon fásultnak, elkeseredettnek és kiüresedettnek érzem magam, néha tervezgetem az öngyilkosságot, de ezt a nagymamám és anyukám iránt érzett szeretetem miatt vetettem el ezidáig.

Tavasszal elterveztem, hogy ezt a nyarat nem hagyom veszni, majd 2-3 osztálytársammal, akikkel úgy-ahogy megvagyunk megyünk ide-oda. Ez egész nyáron egyszer valósult meg, de az is pár órán át tartott, mert mindenki ment a dolgára. Próbáltam hívni őket én is, de egy szabad napjuk sincs, plusz nem is lelkesedtek az ötletért, szerintem le akartak rázni, ezért hagytam. Így minden nap egyedül vagyok itthon. Itthon is ingadozik a hangulatom. Úgy érzem, hogy összemosódnak a nappalok és az éjjelek és csak egy szürreális maszlag az egész jelentéktelen életem. Nem tudok aludni sem. Azt hiszem, hogy bogarak mászkálnak a testem bármelyik pontján, de az esetek nagyobb részében nincs rajtam semmi.

Mikor nyilvános helyre megyek, (például egy bolt vagy akár az utca) zavartan viselkedem. Vörös izzadt arccal, lesütött szemmel és görnyedt háttal szégyenkezve kóválygok, nehogy valami ismerősbe ütközzek, aki előtt bájolognom kellene.

A viselkedésem normális lenne? Ezek csak a hormonok vagy komolyabb dolog?

Elnézést az ömlengésért és az esetleges helyesírási hibákért.

Előre köszönöm a flegma és lekezelő válaszokat.

15/L



#betegség #rovar #tini #gimnázium #hangulat #hormon #szégyenérzet #dikkhá #hogynézezki #vágy- és rémképmúzeum
2016. aug. 5. 14:35
 1/3 anonim ***** válasza:

Járhat a korral is, de az is simán lehet, hogy önbizalomhiányos vagy. Neked is kéne megfelelő társaság akivel jól érzed magad.

22/F

2016. aug. 5. 14:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/3 A kérdező kommentje:

Jesszus, tele van fogalmazási hibákkal is...

Köszönöm a válaszod!

2016. aug. 5. 14:48
 3/3 anonim ***** válasza:

Egyébként volt egy időszakom ugyanennyi idősen a suliban, ami rém rossz volt, de ebből ki lehet kerülni, ha szeretnéd, írhatsz privátban is.

Viszont öngyilkosságon inkább ne gondolkozz, azzal semmit nem oldasz meg, és ez az állapot nem tartós.

#1 voltam

2016. aug. 5. 14:50
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!