Miért nevelik az emberekbe a kóros megfelelési kényszert, feltűnési viszketegséget, képmutatást?

Nem értem, kik nem hagyják békén? Nem mindegy, hogy milyen helyzetre mutat rá a kérdés és milyen helyzetben nem hagyják az embert, vagy mit jelent számodra az egyéniség.

Én inkább azt tapasztalom, hogy az emberek szeretik az egyéniséget, de nem mindegy, hogy kit nevezünk annak.

Azzal egyetértek, hogy nem kell a kórosan megfelelni-vágyódás, sem a képmutatás. De nem biztos, hogy az emberek pont ezt várnák el egymástól szószerint.

Minden közösségben vannak egyéniségek, épp az hogy olyanok vállalják fel, akiknek jól áll, akik képesek rá, nem mindenki képes rá, pont ettől különleges az, aki viszont igen.

Ez a kérdés olyan mintha azt állítanám, hogy "Egyéniség akarok lenni, de a tömeg nem engedi", meg kicsit különleges-hópihe szindrómának is hangzik számomra, amíg nem tudom, hogy mitől "egyéniség" az a valaki.