Dühroham. Mi a legjobb módszer rá?

Jó te legalább észre vetted, és keresed a megoldást.Jó stresszkezelés a sport, vagy valamilyen fizikai munka ahol levezetődik a fölösleges energia, a feszültség. és még hasznos is. A testnek, és a léleknek egyaránt.

A rohanó világban ahol a teljesítmény az úr, de nem muszály beszállni a mókuskerékbe. Ebből lehet felébredni, és elgondolkodni rajta, hogy mi a fontos.

Erre magadnak kell rájönni, hogy mi az amit szívesen csinálsz, és még hasznos is. Pl, lehet az házi munka, takarítástól a főzésig. Vagy említed a kutyákat akkor talán van kert is abban való foglalatosság.

Mindegy mi az csak oda tudj figyelni, teljes jelenléttel, mert az tud kikacsolni az elme pörgésből. Ami a feszültséget okozza.

Mert az elme nem tud lenyugodni, mert mindig máshol szeretne lenni mint ahol van, mást akar mint ami van. Általában nem vagyunk az "itt és mostban" és ez sok feszültséget generál, csak erről kevesen tudnak. És még kevesebben vannak akik erről hajlandók elgondolkodni. Mert benne vannak a mókuskerékben, de lehet ebből felébredni, hogy nem kell a világnak megfelelni.

Hanem lehetünk olyanok amilyenek vagyunk, a szívünkből élni, mert a szív jóbb iránytű, mint az elme.

Figyelj az érzéseidre, majd azok vezetnek, és talán megtalálod azt a tevékenységet ami neked való.

Igen erre mondja az Írás, hogy az ellenség nem a rajtumk kivül van, hanem bennünk. Azaz a saját elménk az ellenségünk, mert megfelelésbe kényszerít. Másnak szeretnénk lenni, mint amilyenek vagyunk. Magunkat is el kell tudni fogadni, hogy nem vagyunk tökéletesek. Igenis hibázunk botladozunk, és ezt jó ha látjuk, és elfogadjuk magunktól is, mert ha nem fogadjukm el akkor is az van ami van.

Nem beszélve arról, hogyha magunkat nem fogadjuk el a hibáinkkal együtt akkor másokat sem tudunk elfogadni a hibáikkal együtt. És csak szenvedünk, és szenvedtetünk. Holott nem olyan bonyolult az élet, csak akkor ha túlbonyolítjuk különböző elvárásainkkal. Még magunktól sem jó elvárni. Persze ez nem azt jelenti, hogy akkor hátra dőlve ne csináljunk semmit, hanem tegyük a dolgunkat a legjobb tudásunk, képességeink szerint.

A feszültséget általában a nemelfogadás okozza, elégedetlenség a helyzetünkkel, életkörülményünkkel, ki mivel, de leginkább önmagunkkal szemben. A nekünk adatott jót is észre kell vennünk, nem csak a nehézségeket, vagy amit esetleg nem kaphatunk meg.

Hálát adni a jóért sokszor elfelejtünk, mert mindent olyan természetesnek veszünk. ( Ugymond jár nekünk, és fel sem fogjuk, hogy másnak még nehezebb.