Első alkalom a pszichológusnál: így kell telnie, ez a normális?
Ma voltam először.
Háziorvos adott beutalót pszichiáterhez, aki gyógyszert írt, + továbbküldött pszichoterápiára.
A pszichológus kedves, szimpatikus nő, kicsit ettől is féltem, hogy nem lesz szimpatikus, de ez a része rendben van.
Kb egy órát voltam bent nála.
99%-ban én beszéltem, ő néha egy-egy kérdést feltett, de nem ásott mélyre, csak hogy értse és átlássa a dolgokat.
Elég hamar eltelt az idő, még bőven lett volna mit mondanom.
De TB-s szakrendelés, szóval megértem, hogy ennyi és vége.
Leült az asztalához, néztünk egy újabb időpontot.
De semmit nem mondott, hogy van-e értelme járnom, mi fog történni a jövőben. Kérdeztem, hogy ez később is ennyi lesz, hogy nagyrészt én beszélek? Vagy fogunk esetleg teszteket kitölteni? Vagy úgy egyáltalán, mi fog történni?
És azzal bocsátott el, hogy majd megbeszéljük.
Ilyenkor ő jegyzetel magának valamit utólag?
Abban az egy órában csak ült és hallgatott, de nem jegyzetelt.
Mire fog ő emlékezni belőlem, mikor legközelebb találkozunk, ha addig egy csomó más ember bajait hallgatja? Esetleg a fő problémát ha felírja, a részleteket akkor sem fogja tudni. Vagy javítsatok ki, ha van tapasztalatotok.
Nemrégiben olvastam egy kérdésnél, hogy a pszichiáter is feljegyez a számítógépébe ezt-azt, de akinél én voltam, ő csoportvezető főorvos, és csak az asszisztensének volt számítógépe, a dokinak nem!
És előttem beteg, utána beteg, tehát még azt sem gondolhatom, hogy elvonul egy másik szobába és csendben, nyugalomban ír rólam (vagy bárkiről) egy jellemzést.
válasza:Ha a beszélgetés közben jegyzetelne a pszichológus, akkor alig tudna rád figyelni. Ilyenkor az ülés után szokták lejegyezni a gondolatokat.
És igen, te fogsz többnyire beszélni, hiszen te vagy a középpontban, azért vagy ott, mert te számítasz. A pszichológus főleg kérdezni fog, hogy jobban értse a helyzetedet, a gondolataidat, illetve hogy téged vezessen a kérdésekkel olyan irányba, hogy te magad jöjj rá a dolgaidra. Konkrét, direkt tanácsokat ne várj tőle, a személyes véleményét sem fogja elmondani semmiről, nem ezért vagy ott.
Mi a problémád egyébként? Miért mentél pszichiáterhez, ő miért küldött pszichológushoz? Mit vársz a terápiától?
Igen, ezt elmondta az elején, hogy ő nem fog véleményt mondani.
Elég komoly lelki, anyagi, egészségügyi, családi gondok.
Volt már kint több kérdésem, utólag mikor leírtam kicsit rövidebben a problémát, mindig volt, aki felismert, meg voltak rosszindulatú emberek is, így ezt most nem teszem meg újra, max privátban, de nagyon hosszú az egész.
Ezért írtam csak így, hogy mindenféle gond összejött, egyszerre.
Hogy mit is várok...nem is tudom. Hogy ne lássam ilyen sötéten a dolgokat, hogy jobb legyen a hangulatom.
De ezt meg én mondtam el mindkét orvosnak az elején, hogy mivel a körülményeim nem tudnak, nem fognak változni, így lehet, hogy egy gyógyszertől vigyorogni fogok, de a bajaim ugyanúgy megmaradnak.
Az orvos rávezethet a megoldásokra, de én tényleg úgy érzem, hogy ezekre nincsenek megoldások. Mert ezesetben is voltak trollok, akik szerint minden válaszom csak kifogás volt, és lehetne jobb az életem, de szerintem nem, és nem azért vagyok ebben a helyzetben, hogy mártírkodjak. Nem viccből mentem el orvoshoz sem, mert ez milyen menő már, sőt én eredetileg csak egy nyugtatóért mentem a háziorvoshoz, de ő nem adott, csak beutalót a pszichiátriára.
Na, gondoltam, szép... úgysem megyek el, nyugtatót meg majd megveszem az egyik patikában, ahol bármit kiadnak recept nélkül.
Aztán mégis elmentem, mert úgy voltam vele, veszteni nem vesztek, max ha nem jön be, nem megyek többet.
Most próbálok bízni a terápiában és a gyógyszerekben is, bár nagyon félek a függőségtől.
válasza:Igen, a terápia így zajlik, magánban is.
99%-ban te beszélsz, a terapeuta csak néha ad visszajelzést, de hidd el, hogy ez elég!
Kész tanácsokat, megoldásokat ne várj (maximum konkrét tünetekre tud tanácsokat adni, pl. alvászavar, pánikrohamok kezelése, stb. - erre szoktak praktikákat javasolni a pszichológusok, de ahhoz, hogy az életed más irányt vegyen, nem tanácsok kellenek, hanem valami más... a problémáid gyökereinek a feltárása, a gondolkodásod átalakítása. Ez pedig nem megy tanácsra, hanem apránként változik a terápia hatására úgy, hogy nem is veszed észre.)
Az ülések korlátozott időtartamúak. Ez nem csak azért van így, mert a terapeuta ideje véges és utánad már jön a következő páciens, hanem azért is, mert a kiszámíthatóság és a pontosan meghatározott keretek fontos elemei a terápiának. A legoptimálisabb az, ha mindig a hét ugyanazon napján, ugyanabban a fix időpontban van az ülés, de ez nem mindig megvalósítható. Az időkeretet viszont a terapeutának akkor is tartani kell, ha egyébként "ráér". Ezzel is alkalmazkodásra, a saját szempontjaidon kívül más szempontok figyelembe vételére ösztönöz. Idővel a páciens megtanulja, hogy mi fér bele 50 percbe, és jó esetben már eleve úgy megy terápiára, hogy előre megtervezi, miről beszéljen. Ha valami nem fér bele, akkor még mindig ott a következő alkalom.
Itt jegyzem meg, hogy a TB adta lehetőségek ebből a szempontból korlátozottak, mert lehet ám járni heti kétszer, sőt, háromszor is terápiára, ha valaki magánban jár és így beszéli meg a terapeutával. Heti kettőnél (én így jártam) sokkal kevésbé korlátozó az időkeret, mert ha kedden nem tudtam valamit elmondani, akkor elmondtam csütörtökön... közben meg szépen tanultam késleltetni a vágyaim, indulataim.
Ugyanakkor az évek során néhány alkalommal előfordult, hogy egy-egy ülés hosszabbra nyúlt. Ha épp a végén tört a felszínre valami fontos dolog, akkor a terapom nem dobott ki, hanem megbizonyosodott róla, hogy tényleg rendben vagyok és ha kellett, több időt szánt rám. Az is előfordult, hogy nekem kellett várnom, mert az előttem lévő páciensnek volt valami komoly problémája és elnyúlt az ülése (természetesen nem az én időm rovására, hanem pl. nem tartott szünetet).
Ami a jegyzetelést illeti: az első alkalommal még sok terapeuta jegyzetel, mert olyankor adatokat is felvesz. Később viszont már nem kell jegyzetelnie, sőt, ahogy fentebb írták, ez gátolná, hogy rád figyeljen. (Nem csak a verbális közlésre kell figyelnie, hanem a testbeszédre és egyebekre is, azt pedig jegyzetelve nem igazán lehet.)
Egy jó pszichológus amúgy emlékszik a páciensei minden apró-cseprő ügyére, ezt megtapasztaltam. Az én terapom még évek múltán is emlékezett olyan dolgokra is, amire én már alig.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!