Akik eljutnak az öngyilkosság gondolatáig, ők mind önző emberek?

Hát anyukádba nem sok empátia szorult...

Ugyanakkor én is úgy gondolom, hogy nem akarod te megölni magad. Ez inkább egy segélykiáltás (pláne, hogy még beszéltél is róla). Voltam ilyen helyzetben, és utólag már pontosan tudom, hogy egyetlen dolog vezérelte az öngyilkossági szándékomat: hogy ABBÓL a helyzetből kikerüljek, amiben voltam.

És sajnos az a helyzet, hogy anyukádtól hiába vársz segítséget, mert ha ő támogató, megértő szülő lenne, akkor el se jutottál volna idáig. Olyasmit vársz tőle, amire ő képtelen. Ne olyantól várj segítséget, aki már ezerszer bebizonyította, hogy nem tud segíteni, csak ártani!

Induljunk ki tehát abból, amiben esetedben szinte biztos vagyok: hogy a helyzeten akarsz változtatni. Ez abszolút lehetséges anélkül, hogy magadnak ártanál. Amikor nekem öngyilkossági gondolataim voltak, akkor végigpörgettem, hogy mit is akarok pontosan és arra jutottam, hogy azt akarom, hogy valaki segítsen kimászni ebből a helyzetből. És akkor megvilágosodtam, hogy ennek van egy teljesen egyszerű módja, hiszen vannak olyan emberek, akiknek ez a feladatuk: a pszichológusok.

Úgyhogy én fogtam magam és kerestem egyet, aki nagyon rövid időn belül segített kimászni a gödörből. Idővel pedig megtanított arra is, hogy hogyan tudom kezelni az anyám érzéketlenségét.

Elsővel egyetértek, jól leírta.

Régebben én is önzőnek gondoltam őket, de ma már nem. Amikor idáig eljut valaki, annak oka van és utána ő nem másokkal fog foglalkozni, borzalmas érzés lehet amúgy.

Inkább fel kellene mérni azt, hogyan jutottál idâig és mi a megoldás.