Ez vajon depresszió? Vagy valami más állhat a háttérben? 17/F

Lehet, hogy kicsit hosszúra fog ez a kis monológ nyúlni, még nem tudom, azért remélem lesznek türelmes válaszolók.

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy már nagyon fiatalon (nagyjából 12 éves lehettem) érettebb voltam bizonyos tekintetekben a saját korosztályomnál, és mivel kiskoromtól kezdve érdekelt a történelem, főleg a 20. század, ezért elkezdtem politizálni. Nézetekbe, meg miegymásba most nem mennék bele, de elég határozott és markáns véleményem van/volt bizonyos témákkal kapcsolatban, így aztán rendszeresek voltak a konfliktusaim akár tanárokkal, akár bárki mással is és ez önbizalmat adott. Persze ez nem azt jelentette, hogy különc lettem volna, és elzárkóztam a korosztályomtól, sőt mindenféle nagyképűség nélkül állíthatom utólag, hogy a szociális élet középpontjában rendre ott voltam (amikor nem így volt, őszinte leszek sz*rul esett), és mindig benne voltam a baromkodásokban is, amiben minden normális tinédzser benne van. Ezután jött a következő fokozat, amikor is rájöttem arra, hogy XY közösségekben amikben jelen vagyok én vagyok az "alfahím", én vagyok az aki mindenről tud hogy most épp mi folyik az osztályban, vagy a baráti közegben, sőt rátett még egy lapáttal az is, hogy fizikailag is rendre én voltam az akit mindenki tisztelt. Ezek aztán egyenes utat kínáltak az egoizmusig. Mindenki tudja szerintem, hogy az egoizmus mit is jelent... Egészséges szinten jó, de amikor már olyan magasra helyeztem a lécet saját magammal szemben, hogy konkrétan hibátlannak, sebezhetetlennek, szépnek, és legyőzhetetlennek definiáltam magam az azért már nem igazán egészséges. Bekerültem a középiskolába, ahol aztán egy voltam a másik sok száz diák közül. Az úgymond "alfahím" énemnek vége volt. Ez aztán okozott egyfajta képzavart és önértékelési problémát magammal kapcsolatban, hisz most már nem én voltam a középpontban, nem én voltam a legerősebb, stb... viszont már-már betegesen vissza akartam kapni a régi önmagamat, akire mindenki felnézett, és én nem akartam egy lenni a sok közül. Fogalmazhatnék úgy is, hogy ennek következtében össze-vissza "futkostam", és olyan embereknek akartam/akarok megfelelni, akik jobban belegondolva számomra senkik, és igazából nem oszt nem szoroz a véleményük, de nekem mégis számít, mert a saját magamról felállított képet külső személyek véleményéhez kötöttem. Így aztán amikor valamiben hibáztam, vagy rosszul csináltam valamit 2x-es vagy 3x-os önmarcangolást végeztem mint ami normális lenne, és teljesen fölöslegesen hibáztattam magam, csak azért mert másnak nem tudtam/tudok megfelelni. Itt jött a következő gond, amikor is az interneten böngészett fogalmakkal skatulyáztam, illetve analizáltam be magam, tehát a tökéletes jelzőt felváltotta a szorongó, megfelelési kényszeres, fóbiás jelző ezektől pedig eddig egy számomra elképzelhetetlen érzés kerített a markába. Ez pedig az önbizalomhiány. A saját magamba vetett megrendíthetetlen hit hirtelen eltűnt, és identitás, meg önbizalom nélkül tengettem mindennapjaim depresszió közeli állapotban. Az önbizalommal teli kemény hangom a párbeszédekben már a múlté volt.

Társalgás közben rendszeresen beugrottak a koncentrációmat megzavaró, önmarcangoló kritikák, kétségek amik akadályoztak/akadályoznak a normális kommunikáció kialakításában, ez pedig még inkább lelombozta az önértékelésem. Hisz eddig pont a beszélőkémre voltam olyan nagyon büszke, most pedig ez az ami "akadozik". Ez azért is aggaszt mert eddig a lányoknál is jó voltam, most viszont mivel lejön rólam az, hogy nehéz időszakom van/volt, és az önbizalmam sincs a helyén mostanában barátnőm sem volt:(

Mára nagyjából helyreállt a dolog, viszont még mindig enervált vagyok, és sokszor gyötörnek kommunikáció közben a már említett problémák, és a megfelelési vágy (amit tudatosan azért tudok már kezelni, viszont jó lenne, ha ösztönösen menne, és olyan lennék mint régen). A régihez képest sajnos a komfortzónám is beszűkült, tehát ha kimegyek az utcára valami mintha leblokkolna, és nem tudom maximálisan önmagamat adni. Ez pedig sajnos egy egészségtelen állapot amit jó lenne már levedleni magamról, és tovább lépni. Jó lenne újra önmagamnak lenni, rátalálni ismét arra aki vagyok, persze most az irreális elvárások nélkül. Szeretnék újra energikus lenni.

Nos, ezekhez a problémákhoz jönne jól 1-2 tanács vagy energialöket. Válaszokat előre is köszönöm:)

17/F