Van értelme befeküdnöm ilyen rehabilitációs kórházba (ha jól mondom), ha utána ugyanabba a szar életbe jövök vissza, mert változtatni úgysem tudok?

Pomázra ment be egy ismerősöm egy ilyen kórházba a depresszióját, a pánikbetegségét, meg a nagy mértékű frontin függőségét helyrehozni. Azt mondja rendes ott vele ott mindenki, szóval elgondolkoztam, hogy talán nekem sem ártana elmenni egy ilyen helyre, elég élhetetlen az életem a szorongástól és én is sok gyógyszert zabálok. Csak nem tudom van-e értelme, ha utána hazajövök és ugyanazokkal a problémákkal kell élnem amiktől "bekattantam" Egy boldogtalan élettársi kapcsolatba, ahonnét nem tudok kilépni a jelentős pénzbeli terhem miatt (hitel, nem közös, csak az enyém), másom meg nincs igazából, csak ő. Én biztos vagyok benne, hogy mi soha nem leszünk boldogok, ugyanis ő gyereket akar, én meg 100% biztos vagyok benne, hogy neki nem szülök (vagy alapból nem fogok senkinek, nem vagyok gyerekpárti), nem szeretem, nem vonzódok már hozzá. Szivem szerint rég itthagytam volna de olyan pénzeket kell kifizetnem, amik mellett lehetetlen akár egy fillért is félretegyek, ráadásul a szorongásom olyan mértékű, hogy kamrai szívritmuszavarokat okoz(kivizsgálták), hogy volt már, hogy elájultam miatta. Gyógyszert nem kapok rá, mert idegalapon van nem szervi elváltozás miatt, azt mondták ezzel együtt kell élni.Szóval ilyen dolgok miatt sem mernék semmit lépni, mert olyan kimerült az idegrendszerem, hogy rengeteget extrázik a szivem a legkisebb izgalomra, vagy igazából bármikor és félek, hogy egyszer nagy baj lesz ebből. Szüleim meghaltak, testvérem nincs, nincs senkim akihez segítségért fordulhatnék. Az élettársam többször ki akart dobni az utcára, amikor mondtam,hogy tőlem ne várja, hogy gyereket fogok szülni, pláne nem ebben az egészségi állapotban. El is mentem volna, ha lenne hova, már rég. Van értelme kórházba mennem így? Ha kijövök úgyis ugyanaz a retek élet vár rám kitudja meddig....