Valószínűleg transznemű vagyok de félek?

Szia! Ne félj ettől - habár igazad van, az egész életed meg FOG változni tőle. Ugyanígy érzek csak fordított polaritással (30). :D A legjobb érzés, mikor elképzelem ahogy behatolok valakibe, az teljesen mindegy, hogy "fizikailag nincs mivel", mert ez egy szubjektív valóság. Érdekes mód ezt a partnereim zöme szokta is érzékelni, ha eléggé egymásra hangolódunk, és akkor közös valóság lesz. Ugyanúgy, ahogy Te is képes vagy érzékelni a behatolást.

A legnagyobb hazugság, amit el tudnak velünk hitetni (és hát szeretik is hangoztatni) mások az az, hogy az ojektív valóság "A" valóság (értsd: amit Ő lát vagy akar látni az jobban valódi mint amit Te tapasztalsz, ez egyfajta felsőbbrendűségi-dominancia kényszer), a szubjektív meg nem valódi. Hát már hogy ne lenne az?! Létezik, érzed, adott helyzetben a másik is érzi, tehát valódi. Azt még hozzáteszem, hogy kb minden 150-edik férfi miniatűr pöccsel születik (mikropénisz), csak hát nem látod rajtuk és ciki, ezért nem beszélnek róla. Lásd wikipédia. Miért ne lehetne akkor, hogy nők vagina nélkül születnek?

Nagyon fontos, hogy ezt először önmagad előtt merd vállalni, és felfedezni, később pedig mások előtt is. Te egy nő vagy, én meg férfi, legalábbis számomra ezt jelenti. A fütyi-punci egyszerűsítés arra jó, hogy óvodásoknak elmagyarázd, mi mire való. De még egy óvodás is érzi, milyen vagy valójában, a testeden túl. Én pl. egész tinédzserkoromig a srácokhoz csapódtam, közéjük tartoztam, és ez volt a tényállás, amíg nem jött egy okoskodó felnőtt, meg a pubertás, hogy jól elmagyarázza, nem oda tartozok ahová szeretnék. (Na hátakkor hova?) Mindenki egy alap természettel születik, nem üres lapként. Először 3 évesen jöttem rá, és úgy egy éve vállaltam fel egyértelműen és véglegesen, azóta férfiként élek a világban. Bárcsak hamarabb döntöttem volna így! Megvannak a maga küzdelmei, például hogy feleannyi idősnek néznek mert nincs szakállam, vagy enyhén elhízottnak a plusz zsírpárnák, csípűszélesség és testkontúr miatt. Ennek ellenére ahogy elkezdtem megélni, egyre inkább annak látnak, aminek érzem magam, és így hitelesebb is tudok lenni. Amiért nagyon megérte, az ahogy a nők rám szoktak nézni, felismerik, mosolyognak, észrevesznek, csillog a szemük és hívogató szikrák táncolnak mögötte, már amelyiknek szimpatikus vagyok. Próbáld ki, hogy Te is vágysz-e ilyesfajta figyelemre férfiaktól. Az a lényeg, hogy ha felvállalod, minél inkább megközelítsd azt a viselkedést és tartást, amit a sajátodnak érzel.

Biztos, hogy találkozol majd ellenállással, meg hitetlenkedéssel, és megpróbálják elvenni tőled a tapasztalatod validitását, amikor épp nem vagy magabiztos akkor megnéznek, vagy jól elokoskodják neked, hogy "ez egy betegség". Ha azt mondják, nem normális dolog, nos, az igaz, mert a normális annyit jelent hogy többségi. :D Valamiért ezt osztotta a gép, és nem mindig ugyanazt osztja. Valószínűleg még elképzelni sem tudják - például én ha megerőltetem magam, se tudom felfogni, mi az izgalmas abban ha beléd hatolnak? Nem értem, hogy tudja valaki azt mondani őszintén, hogy jól érzi magát nőként, pedig biztosan sokan tényleg élvezik. Csak úgy tudom értelmezni, hogy kb az amit én érzek csak fordítottan. Hiába van meg a berendezésem hozzá, egyszerűen nem értem, és bár valamelyest tud kellemes lenni fizikailag, vágyni nem vágyok rá, és kb. annyira érdekes, mint egy ürítés.

Nem hazudok Neked, időnként rossz (fennakadt a trágárságszűrőn :D). Nehéz minden nap ezzel szembesülni, de muszáj, mert ez az életünk része, és amint kilépsz az utcára, valahogy viszonyulsz a többi emberhez, és ők hozzád. Egyértelmű üzenetként kell feléjük közvetíteni, hogy hogy viszonyuljanak hozzád. Ha kék banánnak érzed magad, de piros almaként szólnak hozzád, néznek rád folyton, az iszonyat zavaró, mert nem lesz alma ízed, és nem akarsz kukacokat. :D Választhatunk, hogy szembenézünk a tükörképünkkel, vagy elfordítjuk a tekintetünket. Nem tudom feltétlenül megtenni azt, amit a többiek és irigylem őket érte. Fel sem tudják fogni, mennyire boldog lennék ha megadatna nekem is az, amit ők készen kaptak, és talán kevésbé értékelnek. A véletlenekben nem hiszek, biztos, hogy van értelme. Hogy ezzel szembesültünk, annyit jelent, hogy dolgunk van vele, például az, hogy beszéljünk róla. Azért írtam erről ilyen sokat, hogy lásd, lehet erről beszélni. Ha gondolod, nyugodtan írd le Te is bővebben a tapasztalataidat.

Sok sikert, bátorságot és kitartást a továbbiakban!