Egy OCD-s emberrel máshogy kell viselkedni?

Nekem a barátnőm ilyen, jelenleg kórházban kezelik. Ezt egy egészséges ember nem tudja helyesen kezelni, semmi esély rá, ezen szakember tud csak segíteni. Hagyni kell, hagy csinálja, rászólni nem szabad, megbántani nem szabad emiatt, de úgyis fogod, mert annyira rendellenes, hogy ki fogsz akadni tőle és mindenáron az egészséges irányba akarod majd terelni.

Arra kell bíztatni, hogy kezeltesse, mert ez betegség, ez az egy módja van, de csak egy ideig működik ez is.

Azert OCD es OCD kozott van kulonbseg. Nem mindenkit kezelnek korhazban, (szerintem ott mas baj is van).

Ilyeneket mint irtal kerdezo, sok nem csinalja, masban ut ki a maniaja.

Te mesz ohozza, raszolni nem kell, marcsak illembol sem. Majd meglatod, hogy milyen "hulyesegei" vannak es milyen sulyos. Inkabb olvass tobbet errol.

Mit tehet Ön egy kényszerbetegségben szenvedő másik ember érdekében?

1) Először is: ne hibáztassa a szenvedő embert! A betegségnek semmi köze a gyenge akarathoz, és nem arra szolgál, hogy az Ön életét megkeserítse.

2) Másodszor: határozottan bíztassa a szenvedőt, hogy szakorvosi segítséget keressen, és támogassa a betegség leküzdése érdekében kifejtett erőfeszítéseit.

3) Harmadszor: igyekezzen, nehogy részesévé váljon az illető kényszeres, rituális cselekedeteinek, mivel ez csak a viselkedésmód megszilárdulását, és nem a gyógyulást eredményezi. Együttérzését és aggódását más módon is kifejezheti.

4) Negyedszer: próbálja a kényszereknek a mindennapi életre kifejtett hatását csökkenteni azáltal, hogy normális, szokványos módon viszonyul a beteghez.

5) Ötödször: bátorítson, támogasson, jutalmazzon, dicsérjen - minden, akárcsak kicsinyke eredményt is, melyet a beteg a kényszerek leküzdése során fel tudott mutatni.

Ez így igaz lehet elméletben...De a valóság teljesen más.

A mi esetünk valóban bonyolultabb egy kicsit, a lány önállótlansága és az anyja birtoklási vágya plusz teher.

Nálunk az egyik ilyen kényszercselekvés először csak minimális szintű volt, elviselhető, nem is igazán figyeltem fel rá, nálam nem is nagyon csinálta. Teltek a hónapok és egyre több volt, már-már szinte csak azzal volt egész nap elfoglalva, pedig már akkor is kezelték ezzel, mi meg direkt nem szóltunk bele, ez így volt kb. 1,5 évig.

Utolsó:

Igen, ebben egyetértek. Én csak azt mondom, hogy ezt nehéz kezelni és az ember önkéntelenül beleesik ebbe a hibába. Mi esetünkben mindig is javasoltam, hogy ezt kezeltetni kell és ne féljen segítséget kérni, mert van rá megoldás, csak nem szabad hagyni, hogy elfajuljon a dolog.

Nem kell máshogy viselkedni vele, csak úgy, mint minden más emberrel. Megértően kell viszonyulni hozzá (de ez egyébként minden más emberrel való kapcsolatra is igaz, nem csak a kényszeresekre).

Jó, ha tudod, hogy nem minden ocd-s ember egyforma, és az is különböző, hogy hogyan állnak a betegségükhöz. Én pl nagyon szívesen mesélnék róla, ha tudnám, hogy más embereket érdekel és nem ijeszti meg őket.

A legegyszerűbb, ha megkéred a barátodat, hogy meséljen egy kicsit arról, hogy neki milyen kényszergondolatai/cselekvései vannak pontosan, és hogy mennyire súlyos az ő esete. Így neked és neki is könnyebb.

28/n/ocd-s