Hol ronthattam el? (Hosszúl lesz)

30 éves fiú/férfi vagyok. Hol is kezdjem? Szóval nem volt egy egyszerű gyerekkorom. Miskolc mellett kezdtem „cseperedni”. Mikor öt éves voltam apám otthagyott minket anyámmal egy csúnya cigány nő miatt. Egy évre rá anyám elvesztette a munkáját, és nem is akart dolgozni mert 50%-os munkanélkülit kapott. Meg kapta rám a családit. Nehezen éltünk. Anyám innentől kezdve sokat bántott, mind fizikailag, mind verbálisan. Persze a kötelezőt teljesítette. Adott enni, kaptam tőle ruhát, és ha születésnap, karácsony volt akkor ajándékot. Általában könyvet. Azokat elolvastam. Jött az általános Iskola akkorra a kedvenc szórakozása az lett, hogy naponta átlag 2x megvert, 1x azért mert szerinte nem tanulok elég jól , egyszer meg reggelente azért mert előző este úgy elrakta a tolltartómat valahova, hogy reggel nem találtuk, és majdnem elkéstem az Iskolából erre feldühödött és eljárt a keze. Átjártam a nagyszüleimhez, de viszonylag ritkán. 1997-ben 10 éves koromban az apai nagyanyám is meghalt. Innentől nagyapámat se nagyon érdekeltem, 1 évre rá lett egy másik nője, és „új unokái”. Lányok. Az Iskolában 3,7-3,9-es átlagot produkáltam, ahogy később gimiben is. Ha egy tárgyból javítottam egy másikból rontottam. Az alsó tagozatos osztályfőnököm kifejezetten utált, elkényeztetettnek és tudálékosnak tartott. Visszagondolva nem tudom mitől lennék elkényeztetett mikor egy kis műanyag kádban fürödtem a 20 négyzetméteres egyszobás önkormányzati szükséglakásban. Anyám mindig is haszontalannak tartott, tehernek és ezt éreztette is velem. Azt mondta: „Na apád itthagyott oszt most kínlódhatok veled egyedül hogy dögölnél má’ meg te rohadt kis dög.” Vagy: „Te bénasági pótlék, úgy nézel ki mint aki kutyát szopott.” Akkoriban nem igazán értettem hogyan lehet kutyát szopni. Sokszor voltam beteg, kevés barátom volt. Az egyikhez anyám péntekenként átengedett szigorúan d.u. 4-től este hatig max. fél hétig. Olyan 11 évesen volt egy enyhe piromán időszakom. Nem gyújtottam fel semmit, de szerettem nézni ha ég a gyufa sokszor egy fél doboz gyufát elégettem egy alkalommal. Ha anyám észrevette persze elvert. Sokat maszturbáltam, ha anyám észrevette ezért is elvert. Sokat betegeskedtem, gyulladások magas láz stb. A hideg miatt egyszer az egész lábfejem belilult az orvos azt mondta ekcéma. 1998-2001 között nem volt tv-nk abban az időben anyám különösen agresszív volt, ha krumplipucoláskor megvágta az ujját akkor engem tett felelőssé, és néha nekem jött a konyhakéssel fenyegetőzve hogy megöl. 1999-ben buzultam egy sort az egyik unokatesómmal, anyámnak nem beszéltem róla, nagyon szégyelltem magam. 2001-ben apám meglátogatott minket többször is, és azon túl hogy párszor pénzt lopott előadta mennyire hiányzunk neki. Elmondta hogy felépítettek az élettársával egy szocpolos „házat” mert megvan a három gyerek, (mind lány) és szeretné ha hozzájuk költöznénk kb. 100 kilométerrel arrébb. Némi fenyegetés árán anyám beadta a derekát és hozzájuk költöztünk, ennek 16 éve. A nyolcadik osztályt már az új általánosban végeztem, barátaim nem lettek. Itt már az is szokás volt hogy a tanárok ütik a gyereket, kaptam is egyszer egy nyaklevest 5 perc késésért. Már az elején látszott hogy nem lesz a legjobb, a ház kicsi volt és szar, apám élettársa már az első hónapban 11 ezer forintot csalt ki tőlünk. Néha kaját is loptak. Apám egyre ellenségesebb lett, egyre többet dolgoztatott, (favágás, vízhordás stb.) a szomszédoknak mindig elmondta milyen lusta vagyok. Ő meg az élettársa munkanélküliből és családi pótlékból élt, meg abból amit tőlünk elszedtek. Ahogy idősödtem úgy lettem egyre csúnyább. Nagyon vékony voltam. A gimiben (vallásos iskola volt) mértek 179 centihez 49 kilót. Anyámnak volt egy életbiztosítása de mivel nem tudtuk már fizetni a havidíjat (örültünk hogy nem halunk éhen) így idő előtt kivette a pénzt. Apám néhány részegen elkövetett erőszakos akciójával rávette anyámat hogy adjuk oda és had vegyen lovat. Vett is. Utána a ló csak zabált, nekem kellett ellátnom semmi értelmét nem láttam és büdös is volt. Közben állandóan a szexre gondoltam de a többi fiút leszámítva a gimi kolijában ezt nem mertem senkinek kimutatni mert a lányok ott talán a vallás miatt nagyon szemérmesnek tűntek. Egyszer azért majdnem lett egy csajom 15 évesen 2002-ben vele sokszor smároltan, de anyám lebeszélt róla mondván: bolond. Sokat önkielégítettem még mindig, állandóan feszültnek éreztem magam. A vallás számomra egy olyan Istent mutatott be aki mindenért megbűnteti az embert. Mivel a többiek vidámak voltak, én is amolyan humor Harold lettem, állandóan poénkodtam néha elég erőltetetten. Azért a szobatársaimnak beszéltem kicsit az otthoni dolgokról, azt hiszem sokat röhögtek rajtam hogy milyen szegény vagyok, még egy nyamvadt mobiltelefonom se volt. 2006-ban az érettségi megszerzése után egyből egyetemre mentem noha semmi pénzünk nem volt. Anyám azt mondta hogy fizikai munkára úgyis alkalmatlan vagyok szóval tanuljak inkább. Gépészmérnöknek kezdtem tanulni, igazából nem colt hozzá túl sok kedvem. Már az egyetemi jelentkezésem is mások javaslatai alapján ment. Ha hazamentem mindig azt hallgattam anyámtól hogy menyi pénzt lopott vagy kért el apám és hogy nem tud adni. Ott rengeteg Internetes pornót néztem, de nem csak a gimiben amúgy megszokott heteró és leszbi pornót, hanem biszex pornót amiben férfiak vannak többségben, sőt néha animal szexet is. Illetve elkezdett érdekelni a családi szex, és ilyen sztorikat olvasgattam. Ekkor kb. 20 éves voltam és még mindig szűz. Diákmunkát nem kaptam, az ösztöndíjam kevés volt úgyhogy a koli befizetése után kb. 250 forintom maradt naponta kajára. Elég aszociális voltam bulizni úgy 2 havonta egyszer mentem le. Motiválatlannak és kicsit magányosnak éreztem magam, habár a szobatársaimmal jól elvoltam és a humorérzékem (akkor még) megmaradt. 2008-ban vesztetettem el a szüzességem 21 évese egy biszex házasparral. Utána otthagytam az egyetemet elsősorban a financiális problémák miatt. Anyám azt mondta most már menjek el dolgozni, de nem nagyon találtam semmit 2 évig, mert egy sima érettségivel sehova nem kellettem. Végül a polgármesteri hivatalban kezdtem dolgozni, ez két évig tartott mígnem 2012-ben kimentem Angliába dolgozni, de mivel csak egy mosogató voltam így az egyik „barátom” akit még a gimiből ismerek azt mondta jöjjek haza ne külföldön legyek rabszolga inkább tanuljak valamit. Azóta közmunkás vagyok, illetve egy fél évet dolgoztam egy autógyárban gyártósori operátorként. Most rákos vagyok boldogtalan, és nem tudom miért.

.

.