Ezekre milyen magyarázat lehetséges?

Akkor amatőr színjátszóba jártam pedig , ami kicsit segít ideiglenesen mert felveszek egy másik jellemet és az napra kicsit kint leszek magamból.

Én meg voltam győződve hogy semmi értelme az életemnek, senkinek nem is hiáányoznék ha nem lennék se.Vissza gondolva lehet hogy ígyis volt.

Valahogy(de nem önszántamból) eljutottam a pszihiátriára októbereben,szedtem valami szart aminek mellékhatása olyan volt hogy az álmaim valóságosnak tűntek.De márciusban elkezdtem legalább mosolyogni,elkezdtem járni boxolni az is segített közben , és aztán rendebe jöttem. Az egész időszak olyan mostmár mintha álmodtam volna.Homályos mint egy mély gyász, amikor befelékoncentráltan kifelé érzéketlenek vagyunk.

Ismerős az az érzés is hogy mindenért magamat hibáztatom ilyen állapotban, de egész biztos hogy mások nem agyalnak rólam ennyit. Generalizált szorongásos depresszióm volt, vagyis ha nem volt semmi ok akkor is agyaltam valami jelentéktelen apróságon. Olyan volt az agyam hogy mindg kellett valami amin szoronghattam. Az hogy össze-vissza alszol az hozzá tartozik. Viszont nem szabad hogy hagyja az ember hogy nappal aludjon és éjjel legyen fent mert az nagyon rá tesz a lapátra, akár csak a depressziós zenék hallgatása.

Azt gondolom most hogy ez a világ átmeneti és amiért a legtöbb ember szenved az valójában nem is olyan fontos dolog. Van magasabb célja is a földi létnek, és ez erőt ad, segít kívülről szemlélni a dolgokat.