Miért isznak sokan azok a felnőttek, akiknek a szüleik miatt traumatikus gyermekkora volt?

Kétféle hatása is lehet a leírt gyerekkori élményeknek:

1. A gyerek élete során mégjobban rátesz folyton egy lapáttal a rossz sorsára. Például alkoholista lesz, megcsalja párját, ő is bántalmazó lesz, sőt akár bűnöző vagy öngyilkos is lehet.

2. A gyerek eljut arra a pontra hogy azt mondja magában hogy az aberrált élményekből elég, és úgy éli egész életét hogy a bűnnek, bántalmazásnak és mindennek ami eltér a normálistól, még a csíráját is üldözi és önmaga nagyon pedáns életet él. Vagyis elhatározta hogy ne a gaz nyomja el a haszonnövényt hanem fordítva kell lennie és felülkerekedik mindenen ami szenny ezen a világon.

Most lehet, hogy engem mindenki lefog pontozni, mert a csúf igazságot írom le, de saját tapasztalataim alapján válaszolok.

Nem vagyok még negyven éves, de tudom milyen alkohol függőséggel élni, és bizony engem is bántottak gyermekkoromban, bár sajnos engem nem csak gyermekkoromban, később is... Én először csak szorongásos beteg voltam, a történtek miatt. Nem akarom a családra fogni, de bizony volt szerepük abban (de nem csak nekik, az iskolában is bántottak), hogy nagyon szorongtam, tini koromban sokat lógtam, mert nem mertem elmenni otthonról , amikor elkezdtem pszichológushoz járni kezdett javulni a szorongásos problémám, de depressziós voltam... Ahogy múlt az egyik problémám jött egy másik... Amikor lettek barátaim "elrángattak" 19 évesen bulizni.. Először csak sokat buliztam, először csak hétvégéken, aztán egyre többet... Mivel gyenge lelkületű voltam, depressziós és szeretethiányos, nagyon befolyásolható is voltam... Aztán csak sodródtam az árral... A családom még többet bántott újra zárkózott lettem és titokban ittam... Nem volt más menedéket csak a pia...

Ez az én sztorim..

A gondolatom ezekről a sikeres, ám de lelki problémás, alkohol függő emberekről az, hogy valószínűleg nem tudták egyedül megoldani a problémáikat. Nem kizárt, hogy depresszióba estek, hiába sikeres valaki, hiába van jól működő vállalkozása, főleg a férfiak körében a depressziót eleinte túlzott munkával leplezik... Vagy más féle elfoglaltsággal leplezi... eleinte... Könnyen eltudom képzelni ,hogy ezeknél az embereknél is valahogy úgy alakult ki az alkoholfüggősége, mint nálam... Először csak ritkán, mondjuk csak bulikkor, hétvégente... aztán egyre több és több kell... Aki gyenge lelkű, depressziós vagy szorongó sajnos könnyen bele tud esni ebbe a csapdába...

Én arra gondolok, hogy pszichológusi segítség kellett volna nekik ,hogy feltudják dolgozni... Éveken át csak magukba fojtották ezt a traumát, talán nem is nagyon beszéltek róla senkinek, de a magunkba fojtott érzelmek egyszer ki tőrnek, mert gyűlnek gyűlnek és gyűlnek... ez olyan mint a lufi, ha fújod, csak fújod egyszer durranni fog... Valakinél agresszióban csattan a dolog, valakinél önsanyargatásban, valaki alkoholista, valaki drogos lesz... Vagy ugyan úgy verni fogja a gyerekét ahogy őt is verték... HA nem ereszt néha azon a lufin... ez alatt azt értem ,hogy sokat segít ,ha az ember beszél ezekről a dolgokról... De még az sem biztos ,hagy segít.. Tapasztalatból tudom. Nem könnyű feldolgozni a gyermekkori traumákat... az ilyen dolgok, amik gyermekként történnek az emberrel meghatározhatja akár az egész életét is!!! Ezt komolyan mondom...

Ezért nem mindegy, hogy a szülő ,hogy neveli a gyermekét.. Mert most én nem akarok hibáztatni senkit sem.. A felnőtt ember nyilván felelős a saját tetteiért.. De tény ,hogy a gyermekkori élmények nagyban befolyásolhatják a felnőttkort is... Sajnos ez az igazság..

Lehet valaki sikeres ember, de az még nem jelenti azt ,hogy nem depressziós és nincsenek lelki gondjai... És onnantól már nem nehéz bele esni az alkohol csapdájába. Sajnos! Linkin Part énekeséről is tudtok gondolom... Sikeres volt, van 6 gyermeke.. De voltak alkohol, meg talán drog problémái is? Őt is molesztálták gyermekkorában... Hiába volt sikeres, végül mégis öngyilkos lett. És függő is volt...

A depresszió nem válogat, lehet az ember sikeres, vagy sikertelen... Szomorú, de ez van.

Mert így (italozással) próbálják meg enyhíteni a szorongást és félelmet, amit a szüleik beléjük ültettek. Az italhoz legálisan hozzá lehet jutni, és jó szorongásoldó ideiglenesen. Mivel ez a leghozzáférhetőbb szorongásoldó szer, ezért ehhez nyúlnak a legtöbben.

Minél közelebb van egy emberhez a negatív emlék, annál jobban próbálja az agy ezt eltemetni, eltüntetni, különben az ember élete élhetetlen lenne, belebolondulna, hiszen nem készült még fel arra, hogy feldolgozza. Inkább lesz disszociatív a dologgal kapcsolatban. Viszont, ahogy távolabb kerül a szorongástól és a szülőktől, enyhül benne a félelem, és a traumák feldolgozásának része, hogy az emlékek újra és újra eszébe jutnak, leperegnek a szeme előtt, vagy álmában jelennek meg stb. Akármilyen furcsán is hangzik, ez a gyógyulás jele, nem a rosszabbodásé. Ha nem jönnének fel benne ezek az emlékek, akkor még mindig ott őrizgetné őket tudat alatt, és bizonyos kiváltó események miatt robbanásszerűen ütközne ki rajta súlyos szorongás, pánikbetegség vagy agresszió, dühkitörés, önkárosítás formájában.

Persze hatalmas időtávlatokból sem könnyű feldolgozni gyermekkori traumákat, az italozás látszólag ebben segít, hiszen oldja a feszültségek, ha feljön egy-egy rossz emlék. A tudományos kísérletek viszont azt bizonyítják, hogy az alkohol késlelteti a traumák feldolgozását. Az embernek a traumák feldolgozásához át kell élnie azt, hogy ami régen szorongással és félelemmel járt, az már nincs többé. Az alkohol viszont ezt meggátolja, mert az ember nem éli át intenzíven a félelmet és szorongást, így feldolgozni sem tudja azt.