Szerintetek is lenezik meg sokan a pszihes betegeket, es rohognek rajtuk?

szerintemnem néznek le senkit! Nem röhögnek senkin ez paranoid gondolat már ne haragudj. Ha valaki szenved pl depressziós vagy szorong a tapasztalataim alapján a legtöbb ember azon van hogy segítsen neki oldani ezt a problémát. Pl ha valaki nagyon mélyen van akkor nem kiröhögik hanem orvost vagy pszichológust tanácsolnak neki.

Ha te furcsának tartod magad akkor miért nem mész el orvoshoz hogy kiderísd miért vagy furcsa?

Nem nézik le őket, inkább félnek tőlük. A médiának köszönhetően rengeteg tévhit alakult ki a pszichés betegségekről. Ha megnézed nagyon sok horrorfilmben vannak kettős személyiségű skizofrének, akik bozótvágóval kaszabolnak embereket.

Ez az elképzelés sok helyen pontatlan, és helytelen de a köztudatban mégis az él. Az emberek meg ösztönszerüen félnek az ilyen emberektől. Félnek az olyan dolgoktól ami abnormális és groteszk. Egy pszichiátriai beteg nem úgy viselkedik bizonyos szituációkban mint az egészséges személyek, és ez az abnormalitás megrémiszti őket.

#2, szeretnék ilyen embereket magam köré. Csak sajnos nincs.

Itt, még az orvosok közül is nagyon kevesen nézik embernek az embert. Sokan nem is mondták a szemembe a gondolataikat, hanem a szüleimnek vagy páromnak mondták meg, hogy nem vállalják a terápiát velem. A testvéremnek is mentális problémája van, többször szemtanúja voltam, hogy kihasználták, megalázták, direkt cikis dolgokat csináltattak vele, hogy körberöhöghessék. Hiába akadályoztam meg, amikor ilyesmin kaptam másokat, tudtam, hogy nem lehetek mindig mellette és olyankor tovább piszkálják...

én amúgy pánikbeteg vagyok de épp a fentiak miatt, nem mondom senkinek, csak a férjem és a rokonaim tudják. Sajnos előttük kiderült, mert elbuktam az egyetemen, és akkor éreztem, hogy muszáj segítséget kérnem. A rokonaim erre elkezdték lebeszélni páromat rólam, a hátam mögött azt mondták, hogy egy senki lesz belőlem, tönkre fogom tenni párom életét... aztán az orvosok is elküldtek, nem vállalták velem a terápiát, ide-oda utalgattak, túlgyógyszereztek. Több évnyi kínszenvedés után találtam egy rendes orvost, aki emberszámba vett, azóta gyógyulok. A párom kitartott mellettem, 9 éve vagyunk együtt. Rajta és még 1-2 emberen kívül senki mást nem ismerek, aki segítőkészen állt volna hozzám vagy a tesómhoz. Nincsenek paranoid gondolataim, de ahol én lakom, ott ilyenek az emberek sajnos.