Hogyan kattanhatnék már végre le erről a dologról?
Először is bocsi, ha rossz kategória, de ezt már nem tudom hova sorolni...
A lényeg az, hogy tavaly nyár óta pánikbeteg vagyok, szerencsére rohamaim már nincsenek május óta. De ennek ellenére még is ez az egész megbélyegezte a mindennapjaimat. Ez az egész lényegében úgy alakult ki, hogy folyamaotsan azt hittem magamról, hogy beteg vagyok, és én voltam olyan hülye, hogy mindennek utána olvastam a neten. Jött egy zsibbadó érzés a fejben, megvoltam győződve róla, hogy agydaganatom van. Egy időben fájt a herém, azt hittem hererákom van, egy ideig gombóc érzésem volt a nyakamban, arra is azt hittem hogy valami daganat... Persze voltam már orvosnàl, mindenemet megnézték, és rendben volt minden. DE. Mikor meggyőződtem róla, hogy semmi bajom nincs, mégsem tudtam megnyugodni, és olyan volt, mintha az agyam keresett volna egy újabb "részt" a testemben, amit "kifoghat magának". És ez a rész sajnos a szívem lett. Kezdetben volt egy időszak, amikor szúrt, néha belenyilalt, vagy néha-néha szorított. Akkor nagyon megvoltam ijedve, azonnal mentünk a kardiológiára, viszont belülről tudtam, hogy semmi baj nincs, csak a szorongás csinálja ezt, és hogy folyamatosan erre gondolok. Csináltak EKG-t, rendben volt, csináltak szívultrahangot, az is rendben volt. Mondta az orvos, hogy semmi bajom nincs, nyugodtan pakolhatok fát, vagy amit csak akarok... Akkor egy időre megnyugodtam, viszont utána megint jöttek a fájó tünetek, és ez az egész már sajnos a depresszióba kergetett. Először jártam pszichológushoz, de igazából nem segített semmit. Voltam pszichiáternél (mai napig járok), ő felírt két gyógyszert, egy kedélyjavítót és egy szorongásoldót, azt egy ideig elkezdtem szedni és én úgy éreztem, sokat segített. Mellette elkezdtem sportolni a nyáron (ezelőtt sose csináltam semmit, csak ültem egész nap kb), ez is nagyon sokat segített, viszont ez is csak átmeneti "fellendülés" volt, mert mindig voltak és mai napig vannak olyan napok, amikor megint olyan hülye érzésem van a szívemnél, és még ha ez nem is lenne elég, folyton csak erre gondolok. De tényleg, folyamatosan ezt figyelem, mikor ver gyorsabban, mikor ver lassabban, ha felmegyek pl egy lépcsőn, rögtön a nyakamban hallható és érezhető verőereket hallom és figyelem, ahogy gyorsan ver. Akkor persze mindig megijedek, de utána "elcsendesül". Vannak olyan napok, amikor szószerint egész nap csak erre tudok figyelni semmi másra, de vannak olyanok is, amikor tök jó minden, arra figyelek amit épp csinálok, és ez lehet a másodlagos dolog. Viszont nagyon sokszor hiába csinálok én bármit is, mindig ez az elsődleges dolog, amit az agyam figyel, egyszerűen nem tudok másra gondolni... Az agyam mindig kitalál valamit, és onnantól nem tudok róla lekattanni. Ezek után, amiken átmentem, mindig csak arra gondolok hogy megáll a szivem hogy erre gondolok stb... De ilyenkor mindig azzal nyugtatom magam, hogy a világon mennyi valós szívbeteg van és még nekik sem áll meg, akkor miért pont egy egészséges 17 éves fiúval lenne baj? A szomszédom ötvenvalahány éves, súlyos szívbeteg, a tesóm keresztapjának csak 40%-ban működik rendesen, na és még nekik sem áll meg. Szóval mindig ezzel nyugtatom magam, de sokszor hiába. Valahogy elkéne magammal hitetni, hogy fiatal vagyok, 17 éves, a szívemnek semmi baja sincs, a családban sem volt/van szívbeteg, sportolok, vitaminokat szedek, nem dohányzok, nem cigizek, nem kávézok, nem iszok energiaitalt, így semmi bajom nincs és nem is lesz, ez kizárólag csak az agyam szüleménye, amit szép lassan, fokozatosan kreált magának. Volt olyan, amikor azt hittem hogy megőrültem vagy skizofrén vagyok, vagy nem tudom... De a pszichiáter mondta, hogy nyugodjak meg, nem őrültem meg, ezt csak az agyam találta ki, a tudatalattiban van, nem valós dolog. De ettől függetlenül mégis annyira bosszantó és rossz, hogy bármit csinálok, csak a szívemre gondolok. Ha sétálok, ha futok, ha fekszek, ha ülök, ha biciklizek...... Nem tudok így normálisan odafigyelni a tanulásra sem, meg igazából semmire, mert ez az elsődleges dolog az agyamnak, amire "oda kell figyelni"... Anya azt mondta, hogy amilyen lassan ez kialakult, úgy is fog elmúlni, és majd kinövöm előbb-utóbb.
Szerintetek mit kéne tennem? Hogy tudnék erről a témáról lekattanni? Valaki esetleg ment már ilyenen keresztül? Bár kétlem, mert bárhogy is gondolkozok, nem tudom elképzelni, hogy más folyamatosan erre gondol, aminek semmi értelme. Mennek-járnak az emberek, de szerintem senkinek nem ez jár az eszében, csak nekem... Szörnyű.
Bocsi, ha hosszúra sikeredett.
17/F.
válasza:"a világon mennyi valós szívbeteg van és még nekik sem áll meg, akkor miért pont egy egészséges 17 éves fiúval lenne baj? A szomszédom ötvenvalahány éves, súlyos szívbeteg, a tesóm keresztapjának csak 40%-ban működik rendesen, na és még nekik sem áll meg."
Így van, mindig erre gondolj!
"a pszichiáter mondta, hogy nyugodjak meg, nem őrültem meg, ezt csak az agyam találta ki, a tudatalattiban van, nem valós dolog"
Ő ért hozzá a legjobban, az összes itteni hozzászólónál is jobban, úgyhogy higgy neki!
Nem tudom, talán valahogy ki kéne találni az agyadnak valami újabb dolgot, hogy azzal foglalkozzon, ne ezzel. Amikor megint eszedbe jut, mondd meg az agyadnak, hogy "jól van, tudom, vettem az adást, most foglalkozzunk mással". És akkor tényleg foglalkozz mással. Mittudomén. Jön az érettségi. Nem elég baj az? ;-)
válasza:Nekem is volt nagyon hasonló, de én kisebb voltam, nagyjából 10 éves. Pár évig vacakolt, aztán elmúlt. De nem a semmiből jött: utólag könnyű volt rájönni, hogy az otthoni családi zűrökkel kapcsolatos és azzal, hogy nem jól éreztem magam a suliban.
A te eseted kicsit más, mert fennáll a veszélye, hogy gyógyszereket fogsz szedni, de azzal végleg elásod magad.
Rossz gondolatok bekerülhetnek az ember fejébe úgy is, hogy semmi különösebb oka nincs, tehát minden rendben van az életével. Mint amikor egy dallamot egész nap nem tudunk kiverni a fejünkből. Az agy az evolúció terméke, nem volt tervezője, tehát nem tökéletes. Néha a saját feje után megy, mert néhány önerősítő gondolat befészkelte magát. ( mémek) Ha ezek léte tudatosul ( és nálad tudatosult), akkor ezeket ki lehet űzni, mint a rossz szellemeket. Ha azt mondod magadnak, hogy a nagyapám ( vagy valamely más ismerősöd) már idős ember és 30 éve szed szívgyógyszereket , de ennek ellenére láthatóan esze ágában sincs meghalni, az egy ilyen védekező mechanizmus, "ördögűzés ". És te- nagyon intelligensen- pontosan ezt csinálod. De azért elég sokat szenvedtél már ahhoz, hogy egy pszichológus segítségét kiérdemeld. Nem pszichiáter, mert a lelki zavarok és betegségek - a jelenség természetéből adódóan- nem kezelhetők tablettákkal.
Problémáid másik oka lehet, hogy tényleg elromlott valami az életedben, hiányzik valami az életedből. Ez már nehezebb ügy, de prózai egyszerűséggel fogalmazva van rá egy univerzális gyógymód: szerezz egy barátnőt, és ő kisöpri fejedből a pókhálókat. A nők egy perc nyugtot nem hagynak az embernek :-D , meglátod, nem lesz időd kitalációkkal foglalkozni.
válasza: válasza:"szerezz egy barátnőt, és ő kisöpri fejedből a pókhálókat"
Nagyon gáz az olyan kapcsolat, amiben a barátnő azért kell, hogy legyen, aki elvégezzen egy ilyen munkát... Vagy te szeretnél annak a barátnőnek a helyében lenni, akit azért szerezne be, hogy az pókhálózzon?
"A nők egy perc nyugtot nem hagynak az embernek :-D"
Ez igaz. :) De akkor is: barátnőt nem akkor kell szerezni, ha az ember bajban van, hanem akkor, amikor kerek a világ.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!