Te mit tennél ha megtudnád, hogy a barátnődnek szuicid gondolatai vannak?

Mindenben mellette állnék, és próbálnám megláttatni vele az élet szépségeit. Sosem ítélném el, gyávának sem tartanám, mert szerintem egyébként óriási bátorság kell ahhoz, hogy lemondj mindenről, ami itt van, és belemenni egy olyan szinten bizonytalan dologba, amiről konkrétan nem tudunk semmit, mindezt azért, hogy megszüntessük a szenvedést. Az már más kérdés, hogy ennek más módjai is léteznek, és talán jobb ezeket megkeresni. Nekem is voltak ilyen gondolataim, egyszer majdnem meg is tettem, de szerintem amire szükség van ilyenkor azok azok az események, amik kibillentenek és ide ragasztanak, jó élmények, vagy némely esetben traumatizáló dolgok, amiből rájössz, hogy te magad milyen szerencsés vagy. Nem tudom persze a te barátnőd hogyan áll hozzá, de a leírásod alapján nem gondol semmit rosszat rólad, hanem inkább félt és szeret. Szóval ne aggódj, ha igazán jó barátnőd, akkor melléd áll, és segít abban, hogy minél gyakrabban érezd az ellenkezőjét.