Nem értem, miért fél mindenki a haláltól, szerintem a legcsodálatosabb dolog lehet, ami az emberrel történhet. Ti is így gondoljátok?

Üdv mindenkinek!

Én féltem az életem minden egyes idejét, nagyjából rettegek a haláltól nemtok néha rendesen se aludni se pedig tanulni, az életem minden napját azzal töltöm hogy irom a bűneimet vagy azon tevékenységeimet amiket az előző és a mostani életemben tettem és teszek,

Gyáva vagyok beismerem de az életem mindennél fontosabb nekem!

Ha választhatnátok melyiket tennétek?

-Örökké élni szenvedni de ugyan az embereken segiteni és élvezni az élet minden apró cseprő mozzanatát.

-Vagy haladni az árral és várni a végzetes fájdalmas halált!

-Tudni hogy hol, mikor és hogyan halsz meg.

-Vagy tudatlanságban élni mig lenem jár az időd.

Én többször haltam már meg mégis ugyanabban a testben és létsikon születtem újjá s mégis itt bőgök mert a szeretteim családtagjaim s rokonaim haverjaim nagy részét elvesztve újra és újra élem a poklok poklát.

Én látom a halál árnyékát a szinét és folytatását ezt nem találom ki amennyi sokk éri az embert az életében egy idő után látóvá vagy érzékelővé kezd válni, én látom a félszememre a holtakat s azokat körülvet spirituális vonalakat én többet vesztettem az életemben mégis a pokol sem riaszt vissza bűnhődök szenvedek ha kell de az életemet csak úgy nem dobom el!

Az ókori rómaiak nem véletlenül búcsúztak el egymástól úgy, hogy legyen hosszú életed, és rövid halálod.

Életben még nem maradt senki, tehát jön az, felesleges sürgetni...persze akkor, ha valaki be van pelenkázva tíz éve, nem tud járni sem, nem tud aludni egy jót a fájdalomtól, az mást mond a kérdésre..