Kivakarom a sebeimet. Akkor is, ha nem viszket. Mi lehet a lelki oka?

Én úgy vagyok vele, hogy minden szoksának van egy lelki vonatkozása, akár ismerjük azt, akár nem.

Csak úgy nem teszünk semmit.

Ha azt kérdeztem volna, hogy miért rágom le tövig a körmömet, rögtön nagyon sok válasz jött volna, hogy mondjuk stresszes vagyok. Az is egy öncsonkítás, nem igaz?

A sebek kivakarásának oka számomra nem túl egyértelmű. Ezért a kérdés. Hátha van itt olyan, aki ugyanígy van ezzel és már rájött.

Nem tudom. Most elkezdtem utánaolvasni ennek, de egyszerűen annyira bárgyú anyagok vannak fenn a neten, hogy az már csodálatos.

Az összes a tünetkezelésről szól, nem a "betegség" gyógyításáról.

Köszönöm az utolsó választ, én is erre számítottam, csak megerősítésre volt szükségem.

Végülis minden ennek az oka.

Pszichológust még nem tudom. Gondolkodtam már rajta.

Gyógyulni akarok, annyi szent. Így fogok is. Csak az eszközt kell megtalálnom. Előbb-utóbb meglesz.

Már most van néhány, de lehet ez csak a kezdőlökés.

Hát ennyi akkor.

Tényleg köszönöm!

Szia!

Még mindig vakaródzom, de tűnetként kezelem. Ha renbehozom a lelkem akkor magától elfog múlni. Elkezdtem befelé fordulni, hogy megértsem önmagam. Gyerekkoromban kialakult némi megfelelési kényszer és ezt kell tisztáznom. Most meditálni szeretnék megtanulni, hogy visszamehessek a gyökerekhez, és újraértelmezzem az egészet. Elkezdtem jógázni, hogy ez sikerüljön.

Orvoshoz nem fordultam, mert szilárdan tartom a véleményt, hogy önmagamat egyedül én gyógyíthatom meg, és egy orvos, pszichológus vagy pszichiáter csak segítséget adhat ebben. Tőlük még nem szeretnék segítséget kérni.

Elkezdtem gyógyulni, de ez baromi lassan megy. Nehéz munka, de megéri :)