Szerintetek mit tegyek? Nem akarok élni?

Az egész kiskoromban kezdődött.

Soha nem jártam márkás ruhákba, mindíg kínai, nagyobbakat vettünk, hogy évek múltán is jó legyen rám, soha nem jártam sehiva barátokkal, nem volt miből, anya egyedül nevelt. Ott hagytam a középiskola, hogy dolgozzak, segítettem itthon anyagiakban, meg magamra költöttem, úgy érzem pótolni akartam az elmúlt évek nélkülözését valamennyire, amennyire ez lehetséges lett volna.

Elég szép kis összeget is össze tudtam magamnak szedni, már drágább cuccaim voltak, már-már tehetősebb kategóriába tartoztam, a megjelenésem ezt sugallta másoknak. Sportolni kezdtem, élveztem az életem, egyedül a munkám nem szerettem. A tanulmányaim folytatni kezdtem esti gimnáziumba, fontosnak tartom az érettségit, a jövőm miatt. Megismerkedtem egy lánnyal, jól meg is vagyunk. Eddig szép a történet.

Mire észre vettem, elfogyott a pénz. Segítettem itthon, ismerősöknek, akikben bíztam. Munkahelyemen felmondtam, hogy máshol dolgozhassak, de előző főnököm megtudta, hova megyek, és keresztbe tett, valótlan dolgokat állított. Mára oda jutottam, hogy negyed milliós tartozást halmoztam magamnak fel, nem tudom már fizetni az előfizetésem, a szüleim nem hogy nem segítenek, alíg várják hogy lelépjek. Nem, nem csak ezt érzem, kerek perec meg lett mondva, ideje volna lelépnem.

A párom szülei pedig segítenek, mindenhogy, anyagilag is. Pedig nem régóta ismerem őket. A saját szüleim nem segítenek..

Munkalehetőség a környékemen nincs. Nem csak a neten néztem, járkáltam a falut, érdeklődtem. De semmi.

Kilátástalannak érzem a jelenlegi helyzetem.