Így milyen életem lesz? Tudok majd egyáltalán bármit dolgozni?

Egyetemre járok, nem kifejezetten hasznos szakra (bölcsészkar), de tudok 2 nyelvet nagyjából felsőfokon és tanulom a harmadikat. Direkt nem írtam, hogy beszélek, mert nagyon súlyos problémáim vannak a kommunikációval (is). Magyarul se nagyon merek megszólalni, szociális helyzetekben leblokkolok. Állandóan szorongok, nem tudok az emberek szemébe nézni, képtelen vagyok egy épkézláb mondatot összerakni. A csoporttársaim közül szerintem én vagyok a legintelligensebb és legműveltebb, 135+ volt az IQ-m még 14 évesen, amikor a pszichiáter felmérte. Mondjuk azóta némileg biztos leépültem a gyógyszerektől, de továbbra is jól teljesítek. Csak az a probléma, hogy kizárólag írásban és gondolatban. Szóbeli vizsgákon kínlódok, a nyelvvizsgáim is csak a jóindulaton múltak, a szóbeli rész miatt.

Szedek gyógyszert, 10 év alatt a 8. pszichiáteremet "fogyasztom" (bár volt pár pszichológus is), de senki nem jut velem semmire. Pedig én tényleg igyekszem, ha nem igyekeznék, akkor nem vonszolnám be magam az egyetemre tanulni, hanem feküdnék otthon, és öngyilkosságról fantáziálnék.

Mi lesz így velem? Teljesen életképtelen vagyok.