Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Spíler, elmebeteg vagy csak...

Spíler, elmebeteg vagy csak simán nárcisztikus volt az exem? Vagy ezek kombinációja? (Figyelem, hosszú sztori! )

Figyelt kérdés

Megmondom őszintén, saját megkönnyebbülésem miatt is írom le ezt a történetet, ma van egy éve, hogy megszabadultam tőle, de a mai napig rémálmaimban kísér. Nevezzük az exem D.-nek. [] <- ilyen jelek közé fogom írni azokat az infókat, amiket csak utólag tudtam meg. Szóval a sztori:

Egy társkereső oldalon ismerkedtünk meg, elhívott randizni. Már az első randin egy nagy csokor virággal, és totál kipattintva várt – pozitívan sokkolt, mert nem ehhez vagyok hozzászokva. Nagyon szimpatikusnak és okosnak tűnt, hazakísért, és újabb randira hívott. A második randi is jó volt, de mikor a végén felajánlottam neki, hogy most én kísérném haza őt, totál lefagyott és elterelésként meg akart csókolni, amit nem engedtem, firtattam, hogy mi a baj ezzel, nem akarok felmenni hozzá, csak sétálhatnékom van, és kíváncsi vagyok merre lakik. Azt mondta, majd inkább holnap. [A valóság: Nem akarom a végére hagyni az igazságokat, itt az történt, hogy a barátnőjét másnap cuccostól kihajította a lakásból, hogy ne legyen útban, ha én arra járok]. Két hétig nagyon jól elvoltunk egymás társaságában, míg azt nem mondta újra, hogy nem mehetek fel hozzá, mert egy lányismerősét befogadta 1-2 hétre, mert nagyon megverte a barátja, és hozzá menekült. [valóság: az exe ment vissza a lakására, akivel „csak” csókolóztak állítólag.] Bennem volt kétely, de mindig eloszlatta valami jó kamusztorival, illetve mindig hódolt az egómnak, hogy én tökéletes vagyok – szép, független, erős, okos stb. – nem vettem észre a jeleket (meg a gondolataim leginkább a munkám körül forogtak). Miután a lány elköltözött tőle, többször mondta, hogy ne menjek át hozzá, mert megy sörözni a haverjaihoz, meg újratelepíteni a haverja számítógépét stb. [a valóság: nincs egy darab barátja se, az exéhez ment]. Nagyon drága volt az albérletem, ezért mondta, hogy gondolkodjak el, hogy hozzá költözzem, mert feleannyiból kijönnék. Elgondolkodtam rajta.

Mondtam neki, hogy nem szeretem az ékszereket, mégis kaptam tőle arany nyakláncot és karkötőt [a valóság: ezek az exe ékszerei voltak (D. ajándékozta neki), csak ottmaradtak nála. Mikor kiderült ez, visszaadtam neki én hülye, pedig ezek az ékszerek fedezték volna azt, amivel D. a későbbiekben lehúzott lsd. laptop]

Kis idő telt el, és elegem lett D.-ből: rájöttem, hogy egy végtelenül lusta és elkényeztetett fiú ő valójában. Én próbáltam egészségesen főzni kettőnkre, de ő ezt állandóan bojkottálta, illetve úgy volt vele, hogy a házimunka az csak a nő dolga; volt, hogy átmentem hozzá, és már penészes volt a mosogató… Mondtam neki, hogy itt elég volt, nem azért jövök át hozzá munka után, hogy takarítsak, és hazamentem.

Mikor következőre átjött, közöltem vele, hogy nem fogok hozzá költözni, nem vagyunk egy szinten sehogysem. Sajnáltatta magát… Nálam aludt, aztán reggel elmebetegként viselkedett… Kapaszkodjatok… Láttam, hogy kaptam egy SMS-t, ez állt benne: „látom, hogy nem szeretsz, azonnali választ várok!” – értitek? D. írta, úgy hogy éjszaka ott feküdt mellettem. Akkor elkezdett engem terrorizálni, hogy én éjjel beszéltem álmomban, és tisztán azt mondtam, hogy én csak ki akarom használni az ő érzelmeit stb. stb. (na persze, amúgy sose beszélek álmomban). Aztán kiment az erkélyre és áttette a lábait a korláton, hogy ő most leugrik…… Gondolhatjátok…. Én ott fűt-fát megígértem neki… így sikerült hozzáköltöznöm (én idióta).

Hozzáköltöztem, mert ugye balfék vagyok. Egy nap a barátnőmmel (akitől D. mellesleg el akart szakítani) kora d.u. a plázában ettünk, mikor látom, hogy D. jön le a mozgólépcsőn. Ő állítólag aznap dolgozni ment [ a valóság: mivel lusta disznó, esze ágában nem volt dolgozni, inkább eljátszotta, mintha, és az anyjáékat illetve engem próbált több-kevesebb sikerrel lehúzni]. Sajnáltatta magát, hogy ő milyen szerencsétlen stb. Én hülye megsajnáltam, de egyre jobban kezdtem unni, hogy minden bevásárlásnál én fizetek, őt furikázgatom stb…

D. családja elhívott engem is egy balatoni kis kiruccanásra; a papája egy angyal volt, imádtam, meg egyébként is összetartó családnak tűnt. Ők egy hétig voltak ott, én csak másfél napig; mikor hazamentem, észrevettem, hogy D. belenyúlt a Facebook-omba, ugyanis letiltotta nálam az exét, akire én azonnal ráírtam, ő pedig szolgáltatta az infókat. Hogy D. többször úgy megverte, hogy még a karja is eltört, hogy fenyegette, hogy megöli a kislányát stb. Totálisan rosszul lettem mentálisan, szédültem, lüktetett a testem, elhagyott az összes energiám, izmom…

Felhívtam D. anyját, aki tagadta az elhangzottakat, azt mondta, hogy a lány notórius hazudozó. Zavart voltam, mert a lány mondott, olyan dolgokat, amiket én is tapasztaltam.

D. hazautazott és átjött hozzám, számonkértem a hazugságairól és a megcsalásról, erre ő odament a laptophoz és elkezdte szétrugdosni, odamentem, hogy leszedjem róla, erre fellökött. Még akkor is én voltam a hibás, miért próbáltam lefogni, ha ő egyszer ideges. Kizavartam a lakásból, erre rosszul lett. Haza akartam vinni autóval, de összeesett, mikor szállt volna be. Kihívtam a mentőt, de szóltam nekik, hogy labilis személyről van szó, így jöttek a rendőrök is. D. hirtelen sokkal jobban lett, és azt hazudta a rendőröknek, hogy én öngyilkos akartam lenni, és ő ezt meg akarta akadályozni, már nem tudom pontosan miket, de holt sületlenségeket hordott össze. Elvitték a pszichiátriára.

Napokig agyaltam, hogy most mi van. D. anyja kozmetikázta nekem a dolgokat, D. is, hogy ő egy ártatlan bárány, csak mentálisan beteg (Tiagert kellett volna szednie agresszióra), nem rossz ember ő. Mély depresszióba estem, meg akartam halni. D. feküdt mellettem, és azt mondta, ha akarom, ő elvágja a nyakamat. És hogy a bátyját is meg akarja ölni, mert kiskorában megverte.

Teltek a napok, próbáltam összeszedni széthullott darabjaimat. D. újságolta, hogy a bátyja megint megverte a barátnőjét. Ezt úgy mesélte, mintha egy tál ételről lenne szó. Ekkor már biztos voltam, hogy D. anyja sem stimmel, illetve akkor esélyes, hogy tényleg többször verte az exét. Ráírtam az exére újból, aki még durvább és durvább részletekkel jött. Azért tegyük hozzá, ez a lány se normális, mint utóbb kiderült. Kerestem másik albérletet, minél előbbi költözéssel, és azonnal szakítottam D.vel. Onnantól kezdve nem vásároltam otthonra semmit, nem voltam hajlandó többet D.-re költeni (főleg nem 3 és fél hónap után).

Költözésem előtti napon remegve érkeztem haza - a stroke-os haldokló mamámtól jöttem épp el - nagyon rossz állapotban. D. ezt észrevette; a konyhába mentem, arrébb akartam pakolni a beáztatott lábasokat, erre D. elkezdett lökdösni és kötözködni, beleordítani az arcomba, hogy én már tojok bele a házimunkába, meg hogy én már nem főzök. A lökdösést egy pofonnal honoráltam, mire lefogta a nyakamat, és kihajított a lépcsőházba, ill. rámhívta a rendőröket, akik közölték velem, hogy húzzak el a lakásról, mert nem vagyok bejelentve oda (mikor lekísértek, akkor mondták, hogy a srác elég elmebetegnek látszik; mondom kösz, most mégis én vagyok számonkérve, hogy más lakásán megvédem magam).

D. a véletlenül ott hagyott cuccaimat 2 hétig nem akarta kiadni, hiába hívogattam. Elpanaszkodta az exének, hogy én zaklatom őt, aki rámírt, hogy ne zaklassam már D.-t (?). Mint kiderült, bosszúként rólam is összevissza hazudozott D. a hátam mögött. Kis idő után a pszichiátriára kerültem, súlyos depresszióval. D. időnként írogatott, mintha mi sem történt volna. Letiltottam, majd SMS-ket írt, hogy: „Haragszol rám?”, „Eljönnél velem wellnessezni?” stb. Meg, hogy ő közben bróker lett, és már megkereste az első millióját – most komolyan ennyire hülyének néz?

Egyszer írtam neki vissza, hogy szálljon le rólam, de nem hagyta abba, így telefonszámot váltottam, illetve másik városba is költöztem, többek között miatta. A gyógyszerezést nemrég abbahagytam, de irgalmatlan flashbackjeim vannak, pl. mikor ki akart ugrani, meg az, hogy megöl…

Próbáltam sorrendben leírni a történetet, nem tudom mennyire sikerült, még most is nagyon megvisel, elkezdtem szédülni és nyúlnék nyugtatók után, ha lenne nálam :/

Remélem, aki olvassa tanul az esetből, illetve nekem is jó volt most megtörnöm a csendet egy év után :( Azért a kérdés, mert nem tudok tisztán visszagondolni, hogy mik is történtek valójában, homályos egy kissé.

25/N



2017. nov. 22. 14:30
1 2
 11/12 A kérdező kommentje:
Le van tiltva, teló számom nem tudja, másik városban vagyok, de ennek ellenére nagyon szuper ötletet adtatok :) Letiltottam az anyját illetve a testvérét is most, hogy ők se jussanak rólam információhoz, illetve ne is lássam, ha posztolnak családi képet stb. Meg ha esetleg lesz/van új barátnője, akkor nem tud az anyjáékon keresztül kontaktolni velem, hogy engem faggasson ki az igazságokról.... Szóval köszi :)
2017. dec. 21. 19:19
 12/12 anonim ***** válasza:
5: Nekem több ilyen fickóm is volt, pontosan tudom, hogy mit érzel!
2018. jan. 7. 11:14
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!