Rettegek az élő találkozástól, mihez kezdjek?

szociális fóbiára, depresszióra, egyedüllétre, önpusztításra, önbizalomhiányra, autisztikus zavar...........

:D :D :D Bírom az ilyen beteges tizenéveseket, még el sem kezdtetek élni de már bebeszéltetek magatoknak mindenféle kínt és zavart és betegséget...

Mi lesz veletek 10 év múlva? Fekszetek majd valami elfekvőben és üres tekintettel várjátok a napi gyógyszeradagot?

Ne figyelj a rosszindulatú kommentekre.

Elhiszem, hogy ijesztő, de pont az a jó benne (bocsánat, hogy ezt mondom), hogy a lány is hasonlóképp érez. Csak mondok egy példát: mit szólnál ahhoz, ha ez a lány azt írná, hogy imád csacsogni, be nem áll a szája. Rosszabbul éreznéd magad, igaz? Mert tudnád, hogy akkor nehezebben értene meg, de így könnyebb lesz. Egyébként nem az számít, hogy ki mennyit beszél, hanem, hogy mennyire türelmes és elfogadó a másikkal szemben. Nekem nem voltak ennyire durva dolgaim, de egy időben én is rettegtem megszólalni mások előtt, főleg kettesben (nem is mertem mindig az illető szemébe nézni). Ez akkor változott meg, amikor megismertem a mostani páromat (én is neten), 2,5 hónapot beszélgettünk mielőtt találkoztunk. Chaten én is mindig közlékenyebb voltam, ez természetes. Persze, hogy nagyon zavarban voltam, főleg, hogy messziről jött el hozzám. Most ott tartunk, hogy közel 3 éve együtt vagyunk, kivirultam, szeretek beszélgetni, sőt, néha már azt mondja, hogy egy picit maradjak csendben. :D Szóval csak elindulni nehéz, szép fokozatosan történjen minden (itt főleg a kommunikációra gondolok, persze), és meglátod, hogy jól fogod érezni magad mellette. Nehéz, ha a félelmeid irányítanak, de ne hagyd, bánni fogod, ha nem adsz magadnak egy esélyt. Minden jót. :)

Ha gondolod, írhatsz még, szívesen adok tanácsot, meg akkor is írhatsz, ha már találkoztatok, szívesen elolvasnám a tapasztalataidat.