Valaki tud segíteni?

Hol is kezdjem..Nem volt olyan jó gyerekkorom,Édesanyám alkoholista volt szinte mindennaposak voltak a balhék.Szüleim elváltak,Édesapámnak depressziója van de megtanulta kezellni,gyógyszeres kezeléssel,most egy tisztább pillanatom van talán kezd megint elmullni a depresszió újra tudok mosolyogni,néha még magamtol nevetni is és sirni,mert nincsenek érzéseim.Probálom összeszedni magam és kifejteni ami történik velem 2016. juliusába még egy teljesen normálisan gondolkodó,egézséges ember voltam elekzdett megváltozni a világ,nagyon nehéz leirni ezt az érzést,megváltozik a közérzeted a világ homályossá válik,hasonló a részegség állapotához,minden furcsa nehéz és érthetetlen,Mint ha egy álomvilágban élnék amit nem akarom hogy létezzen,mint egy drogos állapot,lényegében fogyatékossá tesz .. szó szerint.Volt olyan hogy a saját gombomat nem tudtam begombolni mert képtelennek tartottam magam rá.Alapvetően egy ügyes fiatalember vagyok,bármit nagyon hamar megtanultam és hasznositani tudtam,ebben a világban egy senki vagy aki nem képes semmire.Talán az egyetlen dolog ami éltet...a barátnőm..De ebben az állapotban nem érzek iránta semmit,ő mégis küzd értem,már lassan egy éve.Nagyon sokszor elgondolkozdtam ,hogy szakítani akarok vele,mert nem szeretem és nem akarom hogy szenvedjen.eltudjátok képzelni milyen az amikor tudod hogy szereted,de mégsem?nehéz megérteni ugye?Igazából nem lehet megérteni.ahogy múlik a depresszió olykor jönnek vissza érzések,érzelmek.100% biztos vagyok benne hogy nincs még egy ilyen lány a világon aki ennyit teperne egy fiúért,és ennyire szeretne hogy visszakapjam a régi életém.Az első depresszió 2016 juliusában egy épitkezésen dolgoztam,majd hirtelen pánikroham jött rám ekkor kezdett emgváltozni a világ,remegő lábak,szinte képtelen voltam magamtl járni beszéllni,második nap már eljátszottam hogy rohamom van nem akartam dolgozni. Nem tudok oda figyelni semmire és senkire.

Sokszor Vissza kell kérdeznem,mert nem tudom elsőre értelmezni,felfogni hogy mit mond,

mit kérdez.Legtöbbször csak Bambulok és nézek ki a fejemből.

Nem tudok mosolyogni nem tudok sírni,

Folyamatos üresség van bennem,nincsenek érzéseim.

Belső feszültség van bennem folyamatosan,olykor erősebb olykor gyengébb.

A nap legnagyobb részében nem akarok beszéllni.

Agyam valamiért nem engedi hogy beszélljek.

Egyáltalán nincs önbizalmam,Szinte semmire se vagyok képes.

Szinte minden kihívást jelent számomra.

Teljes étvágytalanság,Enni is csak azért eszek napi 1 x mert tudom hogy ennem kell,

nem nagyon érzem az éhséget.Kordinációs problémák,egyensúly érzék,

összezavarodság.Mint ha ez nem is én lennék...

Összefoglalva: -nincsenek érzéseim,Nem is tudom és nem is akarom kifejteni.

-nem akarok látni senkit és nem akarok velük beszéllni,egyedűl akarok lenni.

-Barátnőm iránt nem érzek semmit,családtagjaim iránt sem

-Kül világbol nem sok mindent tudok felfogni.

-Szexuális vágy teljes elmúlása

-Csökkent gondolkodási, koncentrálási és döntési képességek

-szinte képtelen vagyok magamat ellátni

-Egésznapos levertség,fáradtság,erőtlenség

-Folyamatos belső feszültség

-Olyan érzés mint ha nem müködne az agyam

-Nem tudok értékellni semmit,mindenben csak a rosszat veszem észre

-teljesen össze vagyok zavarodva

-Nagyon nehezen tudom magam kifejezni,legtöbször értelmetlen

mondatokat mondok.

-Szinte egyáltalán nem tudom az agyamat gondolkodásra bírni.

-Kordinációs problémák

-Halál utáni vágyam van,de nem merem megtenni,mert gyáva vagyok.

-Átlagosan 15 órát alszom(első két honapban folyamatos lábgörcsög és 4 óráig tartott mire eltudtam aludni)

-Étvágytalanság

Pszihologushoz mentem majd gyógyszeres kezelést adott amit olykor nem voltam hajlandó beszedni,mondván rajtam semmi nem segít,Magamtól nem voltam képes elmenni az orvoshoz.A zebrán nem mertem átmenni,mert nem tudtam eldönteni hogy átmehetek e biztonságosan e vagy nem,ezért csak a népet követtem sokszor mikor a belvárosban közlekedtem gyalog.Életveszélyben voltam minden pillanatban.mint egy 2 éves kisgyerek aki egyedűl járja a világot,csak annyi különbséggel hogy 185 centis gyerek voltam..Sokszor nem jártam be a pszihologushoz mert apám dolgozott és egyedűl nemmertem elmenni pedig 200 méterre volt.féltem kilépni féltem hogy elesek,a járásom is furcsa volt.teljesen bizonytalan.Nem Nem emlékszem már hogy de valahogy kijöttem belőle..Fél éven tartó folyamatos depresszió...Igazábol tudtam/tudom hogy beteg vagyok,tudatomnál voltam hogy nem az vagyok aki,de ne m tudtam/tudok ellene semmit csinállni.szobámba feküdtem/fekszek egész nap,kise jöttem/jövök onnan.Borzasztó amit a családom átvészel sajnálom hogy ez lett belőlem.Nem ilyen vagyok.

2. Depresszió. miután elmúlt az első újra visszatértem,Brutális modon az agyam pörögni kezdtett oolyan dolgokra voltam képes amit még normális állapotban sem.gyorsabban számoltam,az agyam gondolkodása brutálisan megváltozott,minden helyzetben tudtam egy frappáns beszolást,viccet vagy bármiylen témákban órák hosszan eltudtam beszélgetni valakivel.Nem szedtem a gyógyszert mondván hogy már meggyogyultam kijöttem belőle..Fél évig tartott ez a remek érzés...aztán beütött..Épp dolgoztam mikor felkináltak egy lehetőséget Finn országban.nagyon megörültem ,végre elkezdthetem éllni az életem,és amit elterveztem megvalósithatom.Már kifelé meten éreztem hogy megint nincs rendben valami...de nem érdekelt,új élet új remény,új álom.Már a munkavédelmi oktatáson se nagyon tudtam oda fiigyellni szinte felse fogta mamit beszéltek(magyar tolmács volt) aztán elekzdtem dolgozni,megint azok az egyszerű dolgok ekzdtek nehéznek tünni amik egy egézséges embernek gond nélkül megy,Elneveztek Bambinak..Mert olyan kis Bambi voltam.Naprol napra rosszabb volt a helyzet..egyre jobban nem akartam dolgozni...elszoktem a munkahelyről szó nélkül és hazajöttem.Ez egy gusztustalan dolog volt.De egyszrüen annyira rosszul voltam emberekkel nem akartam kommunikállni és nem is nagyon tudtam ezért elszöktem a szállásra.majd kijelentettem a nagyfönöknek hogy haza megyek.mert nem birom tovább,megfogom magam ölni.Tünetek hasonlok voltak mint az előző depressziónál...Haza repültem.Akkor is tudtam hogy gáz amit csinálok,de nem érdekelt.szégyent hoztam magamra.Amikor egézséges vagyok ilyen eszembe se jut csinállni,szorgalmas,ügyes gyerek vagyok.De ez az állapot jobban megváltoztatja a személyiségedet mint te azt hinnéd.egy érzéketlen semmirekellő,életképtelen,hazudos leszel.Mostmár ott tartok, hogy tartozásaim vannak.. pedig ahhoz képest sok pénzel jöttem haza hogy másfél 2 hónapot dolgoztam.nem is értem hogy tudtak így dolgoztatni.az adosságaimat ki tudtam volna bőven fizetni,de leszartam.Ma volt az első nap mikor összetudtam kicsit szedni magam és egy picit tudtam gondolkodni és leírni ezt nektek,még ha nem is szakszerüen,helyesen de probálkozok.Kérlek segítsetek..