Miért nem látom semminek sem az értelmét?

Igazából már évek óta úgy élek, hogy semmi nem érdekel, semmi nem motivál. Akármennyire szép, tökéletes, jó életre gondolok, amim lehetne, egyszerűen nem érdekel.. Nem értem, hogy mi a jó a jó dolgokban, nem tudok semmit sem élvezni. Mint ahogy említettem ez nem újkeletű dolog, szerintem legalább már nyolcadikos-kilencedikes korom óta így vagyok ezzel.

Rengeteget gondolkodtam az öngyilkosságon és voltak elég béna próbálkozásaim is, de egyikből sem lett semmi komoly. Mindig úgy voltam vele, hogy egyelőre az életem nem rossz, nincsenek valós akadályok, problémák, tehát miért öljem meg magam? Viszont mindig velem volt kiskapuként az öngyilkosság. Igazából bármilyen apró rossz dolog történt velem rögtön az öngyilkosság, mint kijárat jutott eszembe. De többnyire néhány perc/óra/nap múlva eltűnt.

Most viszont érettségi előtt állok és az a helyzet, hogy nem tanultam évek óta semmire, most sem tanulok és egyszerűen nem vagyok rá képes. Nekem nem éri meg ezzel töltenem az időmet, mert egyszerűen nem érdekel a jövőm, nem érdekel az érettségim, nem érdekel semmi. Viszont, ha nem tanulok, akkor szinte biztos, hogy megbukok, ezzel tönkreteszem az életem (ami már így sem valami stabil).

Ezért hetek óta egészen biztos vagyok benne, hogy érettségi előtt megpróbálom magam ezúttal ténylegesen, kíméletlenül megölni.

Nem ma, nem holnap, mert mint említettem egyelőre tudom ugyanúgy élni az életem, mint eddig. Nem foglalkozom a kötelezettségeimmel, csak csinálom azt a pár dolgot, ami leköt/minimálisan szórakoztat (filmek, sorozatok, alvás...).

18/F