Mit éreztetek, mikor megkaptátok a borderline diagnózist?

Én magamtól mentem el egy pszichiáterhez, miután előtte való hétvégén elkezdtem magam begyógyszerezni az öngyilkosság reményében, csak időben megálltam.

Már évek óta éreztem, hogy valami nincs rendben, és úgy, hogy nem volt segítség, csak néhány pozitív érzelmi löket néha-néha, szinte megkönnyebbülés volt biztosan megtudni, hogy mi bajom van. Főleg úgy, hogy ezáltal kezelést is kapok. Hetente járok terápiára,és nagyon sokat segít. Ha valamilyen okból kimarad egy hét, akkor persze visszaesek, de utána megint jó lesz. Összességében azt tudom mondani, hogy amióta kezelnek, sokkal több a pozitívum az életemben. Még mindig beteg vagyok, még mindig vissza tudok esni, lehetnek mélypontjaim - de csak akkor, ha mondjuk 2-3 hétig kimarad valamiért a terápia. Ha hetente megyek, akkor egészen élhető az életem...Végre.

22/N

Én nem igazán foglalkoztam azzal, hogy megkaptam ezt a diagnózist bár még 2014-ben volt.

Azóta is tart elvileg az orvosok szerint, de már sok mindent "összeszedtem" azóta.