Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Egy szörnyeteg leszek? Mi...

Egy szörnyeteg leszek? Mi történik velem SOS?

Figyelt kérdés

Nagyon súlyos szorongasaim vannak 4 éve és azóta nem múltak el és nincs egy napom se szinte, amire azt tudnám mondani, hogy jól telt, hogy nem voltam rosszul, hogy nem rettegtem attól, hogy vmi szörnyű dolog történik majd. Mindenféle pszichiátriai helyen megfordultam már és ezer orvos foglalkozott már velem és semmit nem javulok. Gyógyszert is szedek, elvileg borderline vagyok, meg nárcisztikus, meg generalizált szorongó meg kB minden amit rám tudtak zuditani diagnozisok szempontjából. Elegem van az életemből, a szenvedesbol, gyűlölöm magam, azt, hogy mennyi mindent próbáltam már tenni és semmi hatása. Hiába szedem a gyógyszert nem érzek tole semmi drasztikus javulast, meg csak azt sem, hogy vmi mankó lenne amit mondani szoktak... Állandóan agresszív gondolatok kínoznak, irritalnak az emberek, sokszor azt sem bírom elviselni, ha csak néznek vagy beszélnek hozzám. Iszonyatosan irritál ha bámulnak a pasik, azt érzem, legszivesebben odamennek és kinyomnam a szemét. Ha beszélnek hozzám csak bámulok magam elé, belül feszülok a dühtől, osszeszoritom az allkapcsom és a legszivesebben raorditanek a másikra hogy"kussoljal már be ". Nem bírok szépen kommunikálni az emberekkel, a duhkitoreseimet nagyon nehezen fogom vissza és ha nem sikerül akkor nagyon durva jeleneteket tudok csinálni, és miután már lenyugodtam akkor már úgy érzem ezt meg tudtam volna fékezni és legközelebb sikerül, de nem igaz, mert egy hasonló helyzetben újra orditok és török - zuzok. Egyszerűen úgy érzem ilyenkor, hogy csak akkor értik meg az emberek hogy baj van vagy vmi nem tetszik, ha így fejezem ki, túl nagy a belső feszultsegem ahhoz, hogy vmit szépen mondjak el a másiknak, csak akkor kielégítő nekem, ha kiorditottam magamból. Egyébként a sírás is nálam folyton sirogorcs kB... Nincs olyan hogy pityergek. Egyszerűen akkora feszko meg düh meg szorongás, ketsegbeeses van bennem, hogy azt is ekkora sírás roham képes csak levezetni. Ami még nagyon kínoz az az agresszió amit érzek meg a gondolatok. Elfantazialom hogy hogyan ölnek meg vkit, milyen jó érzés lenne kielni rajta a duhom, milyen kielégítő lenne megkinozni és ezek járnak folyton a fejemben és félek rossz ember leszek. Hogy egyszer tényleg megolok valakit. Mondták már nekem hogy nyugodjak meg, nem fogok senkit bántani, ezek csak kenyszergondolatok. Engem ez nem nyugtat meg, félek és úgy is érzem, hogy megtudnam tenni ezeket. Szörnyen szenvedek ettől az egésztől és úgy érzem sosem leszek már boldog. Más tervezi az életét, de én nem tudom, engem megbenit ez az egész és félek az lesz a vége, hogy örökre megbolondulok és egy intézetben elem le az életem egy ágyhoz kötve. Elgondolkozok a jovomon és félelmek tucatjait látom. Pl gyereket se merek vállalni majd, mert attól félek ha sírni fog majd megolom. Egy időben akartam háziállatot de már azt se merek tartani mert félek azt is bántom majd. Valamiért a nálam torekenyebb vagy gyengébb lény láttán az jut eszembe hogy mi van ha bántom és néha jól is esne. Nemtudom miért van ez az egész velem.. Nem érzem fernek, hogy ez történik velem és ilyen kegyetlenül szenvedek tőle, mert én ezt az egészet nem akarom. Ramegy az egész életem erre a borzalomra. Parkapcsolatrol meg ne is beszéljünk, egy fiú sem kíváncsi egy ilyen beteg elmejure mint én.. Szóval az egész életem egy nagy szar és foggalmam sincs valaha vége lesz e és boldog lehetek végre, mert így semmi értelmét nem látom annak hogy megszulettem.. Elvileg mindenki okkal van itt, mindenkinek van célja, ha Istent vesszük(én hiszek benne), de egy elmebetegnek mégis milyen célja lehet ami miatt érdemes lenne nem kinyirni magam??


Bocsi, elég hosszúra sikerült, köszi ha el olvasod, ha valakinek van hasonló baja, szívesen várom privátban a személyes tapasztalatokat.



2018. jún. 5. 20:40
1 2
 1/11 anonim ***** válasza:
41%
Próbáltad már a sportot?
2018. jún. 5. 20:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/11 A kérdező kommentje:
Őszinten szólva elég lusta vagyok hozzá és nem igazán hiszek benne hogy az nekem ezt elmulasztana :(
2018. jún. 5. 20:56
 3/11 anonim ***** válasza:
100%
Agyi MR vizsgálatod ha nem volt, akkor csináltass! Endokrinológust is keress fel. Érdekes amiket írsz. Nem tűnsz elmebetegnek az értelmes fogalmazásod, és a betegségedre való rálátásod alapján.
2018. jún. 5. 21:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/11 A kérdező kommentje:
2 éve voltam endokrinologusnal de ott nem ezzel a panasszal, az agyi MRI - t pont most akarom megcsinaltatni mert félek nehogy agydaganatom legyen, mert folyton vannak izomrangasaim, lataszavarom, meg néha erős fejfájás, és furcsán fáj a tarkom fölött ahol a kisagyam van, és olyan mintha kicsit viszketne is belül. Nagyon furcsa és kezdek félni, tegnap már ketsegbeestem, hogy megfogok halni. Viszont agyi MRI nemtudom mit tudna kimutatni pszichés téren. Koponya CT-m volt már, negatív lett.
2018. jún. 5. 21:10
 5/11 anonim ***** válasza:
100%

Pár kérdésem lenne:


- Érzékeny vagy a zajokra, fényekre?


- Könnyen megérted az embereket, vagy az az érzésed, többnyire fogalmad sincs, mi mozgatja őket?


- Gyerekként nem voltál visszahúzódó, magadnak való? Milyen volt a gyerekkorod?


- Nem szoktál furcsán reagálni bizonyos ingerekre, pl. színek, hangok, szagok stb. ?


- Ért valaha komolyabb trauma?


- Barátokkal hogy állsz? (Most és gyerekkorban?)


- Iskolában voltak problémáid, hogy ment a tanulás?

2018. jún. 5. 21:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/11 A kérdező kommentje:

A fényre és a zajokra érzékeny vagyok, főleg mivel depisnek érzem magam minden nehezemre esik, a legalapvetobb dolgok elvégzése is mint pl vacsora készítés, inkább rendelek helyette, ezzel viszont szórom a pénzt. Vagy pl berakok egy mosast és egyszerűen nem bírom rá enni magam hogy kiteregessek, emiatt napokig áll a ruha a mosógépben és moshatom ki újra, ezzel megint csak plusz feladatot csinálva magamnak. Egész nap szinte csak fekszem, agyalok, sírok, alszok, és még az ablakot se nyitom ki, mert alattam játszótér van és iszonyatosan irritál a gyerek hang akármelyik formája, azt érzem itt is, hogy odamennek és leutnem az összeset.


Az emberekkel kapcsolatban azt érzem, hogy elég jó megfigyelo vagyok, hamar észreveszem ha valakinek gondja van és szeretek segíteni másoknak és sokáig olyan munkát akartam amibe masoknak segítek, pl mentős. De ugyanakkor olyan enallapotom is van mikor egyáltalán nem akarok segíteni valakinek és szívesen belerugnek meg egyet.. Szóval ez totál ellentmondásos. Nem értem..


A színekre, szagokra nem vagyok érzékeny, csak akkor idegesít fel, ha vmi rosszra emlékeztet. Pl a cigi füst. 2 évig dohanyoztam, de már nem és most ha megerzem a szagát, nem értem, emberek hogy bírjak ezt szívni főleg a 60 fokban. De ugyanakkor van, hogy megkivanom újra és erősen úrrá kell lennem magamon hogy ne gyujtsak ra.


A gyermekkorom viszonylag jónak mondható. Vallásos családba születtem ami viszont megkeseritette az életem sok szempontból. Főleg a sok szabály miatt, úgy éreztem és érzem hogy nem élhetem ki magam, nem csinálhatom azt amit a többi fiatal. Meg akkoris ha sokszor tényleg úgy látszik talán nem is baj, úgy érzem mindenről lemaradok.

A szüleimmel sosem értettem igazán szót, minden a vallásról szólt. Barátaink is csak ilyen kozegbol volt.


Gyerekként visszshuzodo voltam, bár elvileg cserfes és állandóan mosolygó, én nem így emlékszem. Állandóan úgy éreztem, hogy senki nem szeret a kortarsaim közül, legyen az óvoda, általános suli, gimi, aztán a munkahelyeken. Csak azzal tudom önmagamat adni vagy önbizalmat érezni akivel érzem hogy bír, jofejnek tart és érzem hogy már elfogadott. A többi emberrel mind szorongok és az onertekelesem velük szemben nulla, bár mindenki hatarozottnak lát az indulatos felszolalasaim miatt. Szóval ezt az egészet nagyon jól leplezem. Aki kívülről lát és hall beszélni meg nem mondaná hogy velem gáz van.


Ami a traumakat illeti, nem is tudom.. Biztos hogy éltem át traumát, csak nem tudok róla, hogy az az volt.

2018. jún. 5. 22:42
 7/11 A kérdező kommentje:
Barátaim nem igazán vannak, talán egy pár akad, de nem olyan sok. Sehova nem tudok igazán beilleszkedni. Látszatra úgy néz ki hogy igen, mások úgy látják, de belül érzem hogy nem vagyok kiegyensúlyozott egy társaságban sem. Gyermekkoromban csak a templomból voltak barátaim, a keresztény neveltetes miatt az ottani gyerekek kedvesebbek és elfogadobbak voltak. Az iskolában viszont egy időben folyton csufoltak. Valamiért sokan nem baratkoztak velem, lehet látták rajtam hogy szorongok és sokszor csak még egyet belemrugtak. Emlékszem erolkodnom kellett általános iskolaban, hogy magabiztosnak és jofejnek tunjek, hogy végre abbahagyjak a piszkalodast és el fogadjanak. Talán akkor sikerült elsajatitanom ezt a "határozottság maszkot", mert hiába mutatom ezt, belül továbbra is érzem a megfelelési kényszert. De végülis bevalt, miután látták a többiek, hogy kiallok magamért és visszaszolok, akkor elkezdtek megkedvelni. De aztán bekerultem a gimibe, megint új emberek, és minden kezdődött elölről. Ott is kiehezetten figyeltem, mikor beszélnek ki. Ott is azt éreztem, mintha egy kiszemeltje lennék az osztálynak.
2018. jún. 5. 22:51
 8/11 A kérdező kommentje:
A tanulással nem voltak gondok, inkább csak a lustaság. Átlagban 4es tanuló voltam.
2018. jún. 5. 22:52
 9/11 anonim ***** válasza:

A fentebb kérdéseket feltevő hozzászóló vagyok.


Érdemes lenne egy szakemberrel megbeszélni a jól funkcionáló autizmus/Asperger lehetőségét.


Talán nem a személyiségeddel van a baj, egyszerűen csak másképp működik az agyad a többségnél, és ebből fakad a legtöbb problémád.


így érthető lehet az is, hogy frusztrál sok dolog a környezetedben, hisz állandóan túl vagy telítve ingerekkel.


De ez csak egy lehetőség, szakember segítségével kell utánajárnod. Az alapján, amit leírtál, sok dolgot megmagyarázna.


Az agressziód abból fakadhat, hogy nem veszed figyelembe az agyad jelzéseit, hogy nyugira, csendre, magányra van szükséged.


Ezt érdemes megnézni:


https://www.youtube.com/watch?v=uEm524QWSes&t=677s

2018. jún. 6. 11:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/11 A kérdező kommentje:
Nem hinném hogy autizmussal küzdenek, arra már régen rajottek volna, annyira sajátos tünetei vannak annak a betegségnek. Meg a fő tünete annak hogy nem igazán beszélnek azok a betegek, nálam ilyen nincs. Én ha szorongok is, de beszélgetek.
2018. jún. 6. 12:24
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!