Ez mi lehet, hogyan tudok ebből kimászni?

# 2 nem élek egyedül, csak rengeteget vagyok egyedül a gondolataimmal, mert az engem körbevevő embereknek megvan a saját kis életük. Hiába vagyok családba, mert ilyen dolgokról nem beszélünk, ezen a téren olyan mintha idegen emberek közt lennék. Érzéseimről, meg az ilyen fajta gondolataimról nem merek beszélni, nagyon ritkán volt ez téma nálunk.

Mikor a kérdést kiírtam, akkor érettségi előtt álltam. Nagy nehezen leérettségiztem. Aztán hogy emberek közt legyek, és lefoglaljam magam, gyorsan munkát kerestem, és estin elkezdtem csinálni egy második szakmát de nem lettem ezzel se sokkal beljebb. Iskolát félbehagytam, munkahelyem megvan még, de kb. olyan mintha itthon ülnék, azzal a különbséggel hogy fizetnek érte.

Amúgy 2 pszichiáternél is megfordultam, de ott még annyit se tudtam beszélni, mint a pszichológusnál. Szorongás az szemmel láthatóak nálam, ezekre a tünetekre írtak fel gyógyszereket. Elsőnél évekkel ezelőtt voltam, ő először ataraxal, majd xanaxal próbálkozott. Ezek a gyógyszerek nem váltak be. Másik szakembert pszichológus tanácsára kerestem fel, ő nála kb. 5percet voltam bent. 5perc alatt generalizált szorongást és szociális fóbiát alapított meg, erre Tritticot írt, amit nem szedtem sokáig, mert az iskolai teljesítményemet eléggé bekorlátozta. Pszichológus meg a pszichiáter is azt mondta majd beáll, még egyszer elmentem a pszichiáterhez, ott már csak 2 perc volt amit bent még elmondtam a tapasztalt mellékhatásokat. Amire annyi volt a válasz hogy "szedje tovább!" és kiküldött, aztán hívta soron következő beteget. Háziorvoshoz is mikor lemegyek valamiért, látja hogy szorongok, és nyugtató injekciókat add, vagy nyugtatókat ír fel. Ezek az injekciók pedig kiütnek, és fél napokat alszok tőlük.