A felborult életritmus okozhat depressziót? Mi jelentheti a kiutat számomra?

Az utóbbi időben teljesen felborult a napirendem, hajnalban fekszem le és emiatt több mint a fél napot átalszom, és szinte mindig rosszakat is álmodom ráadásul (halál, tűz, baleset, lövöldözés, megcsonkított/szenvedő állatok). Délután kelek fel, de ilyenkor is nagyon fáradtnak érzem magam, és semmihez sincs kedvem/energiám. Csak eszem, alszom, és számítógépezek/sorozatokat nézek. Kimozdulni sem akarok.

Egyetemista vagyok és nehéz szakra járok, de nem sikerül. Folyton csak csalódás ér emiatt. Már belefáradtam az egészbe. Nem tudom magam rávenni hogy tanuljak, és órákra sem járok be. A szándék viszont legtöbbször meg van bennem, jelentkezek pótvizsgára meg elhatározom hogy erre most tényleg rendesen fel fogok készülni, de aztán csak halasztgatom az utolsó pillanatig, és akkor már nem tudok akkora mennyiségű anyagot megtanulni, így végül a vizsgára sem megyek be inkább, mert nem szeretnék szégyenkezni.

Nem tudom, hogy ez depressziónak számít-e, vagy hogy mi bajom van pontosan. De szerintem összefüggésben lehet a felborult napirenddel. Vagy csak egyszerűen lusta lennék? Gimnáziumban még kitűnő tanuló voltam, az összes évet úgy csináltam pedig végig, hogy alig volt időm tanulni, mert különórákra jártam, sport, zene, versenyek, stb. Mindig volt valami program, nagyon le voltam terhelve. És mégis sikeres voltam mindenben. És élveztem is. A gimnázium utolsó 1-2 évében viszont ezek már nem voltak, és már akkor el is kezdődött nálam ez a rossz folyamat. Már lett volna több időm tanulni, de egyre nehezebben tudtam magam rászánni. És ha neki is ültem, akkor sem tudtam koncentrálni, nem fogott rendesen az agyam. Pedig akkoriban még nem volt ennyire felborulva az életritmusom. Bár tény, hogy akkor is egyre gyakrabban jártam későn aludni, hajnal 1-2 körül, bár ezt azért részben a szüleimtől tanultam.

De azóta, hogy kirepültem a családi fészekből, rohamosan romlik a helyzet. Már nem vagyok úgymond felügyelet alatt, és szerintem ez a baj. A kisállataimmal jöttem ki, a két cicámat viszont azóta már elveszítettem. Ez is teljesen összetört, nagyon hiányoznak. Majd belehaltam a bánatba. Most már csak a kutyám van akiről gondoskodhatom, de ő sem teljesen egészséges már sajnos. Vele még szívesen foglalkozom, de ezen kívül semmihez sincs kedvem. Mióta elköltöztem egyedül vagyok, nincsenek itt barátnőim, az eddigi barátnőimmel pedig a nagy távolság miatt nem tudunk találkozni.

Magamat eléggé elhanyagolom, igénytelen vagyok, sokszor hetekig nem mosom meg a hajam ill. nem szőrtelenítek. A mosogatást is képes vagyok addig halogatni, amíg már nem marad egy tiszta evőeszköz sem, akkor pedig már muszáj nekiállni.

Az egészségtelen életmód és hibás táplálkozás miatt már fel is szedtem pár kilót. Bár szerencsére még nem annyira látványos a külvilágnak, de engem azért zavar. Fájdalmaim is vannak, főleg ízületi, amik nem múlnak el, pedig már orvosnál is voltam. Tanév alatt heti 20 órában, most nyáron pedig már heti 40 órában dolgozom, hogy el tudjam tartani magamat. A munkahelyen legalább kicsit társaságban vagyok és a nagy pörgés ellenére azért általában jó a hangulat és vannak poénok, de sokszor ott is csak bántás ér, a főnökök vagy a vásárlók részéről.

Összefoglalva tehát, a legnagyobb problémáim, hogy rossz az életmódom, nincs kedvem és energiám semmihez sem. A tanulás nem megy, még ha nekiülök sem működik az agyam rendesen. (Félek, hogy valami agyi károsodásom van, azért van ez, hiszen nagyon feledékeny is lettem az utóbbi években. Többször előfordult, hogy elkezdtem mondani egy mondatot és az első 3 szó után elfelejtettem hogy mivel akartam folytatni.)

Rossz embernek érzem magam amiatt, hogy így élek, nagyon szégyellem, hogy a szüleimnek is csalódást kell okoznom. És mardos a bűntudat amiatt is, hogy nem tudtam jobban gondoskodni az állataimról, és mert nem tudtam megmenteni őket.

Ráadásul autoimmun pajzsmirigy alulműködésem is van már évek óta, és már nagyon régóta nem voltam vérlaboron, pedig már biztos emelni kellene a hormon adagomat. Nem tudom, hogy ez talán befolyásolhatja-e hogy ilyen rosszul érzem magam?