Sokat gondolok az öngyilkosságra, nem tudom mit tegyek (? )

Negyedéves egyetemista vagyok egy 6éves képzésen (osztatlan tanári).

Felvételikor az egyik szaktárgyamnak megfelelő alapszakra akartam elsősorban menni, de a szüleim nem engedték (nem támogattak volna), így a tanári lett, amit akkor nem bántam, még örültem is neki, tök lelkes voltam.

Mostanra viszont biztos vagyok benne, hogy nem akarok tanítani, az egyik tárgyamat teljesen megutáltam. A másik tárgy (amire felvételikor is menni akartam), a szívem csücske, imádom, jól megy...szeretnék többet foglalkozni vele, továbbtanulni...

A szüleimet 1 évig próbáltam meggyőzni, hogy hadd váltsak szakot, de azt mondták, hogy akkor nem támogatnak tovább és nem is mehetek többet haza. Sajnos sok órám van, így max heti 20 óra munka fér bele, (ami a tanulás rovására menne), ez viszont kevés lenne ahhoz, hogy minden felmerülő költséget kifizessek... szóval ott tartok, hogy a szüleimtől függök, és nem akarok tanár lenni, de ez az egyetlen módja hogy végzettségem legyen...

Gondoltam rá, hogy a tanári után még egy mesterképzést elvégeznék abból a szakból ami tetszik, de ezt sem engedik, plusz addigra elfogynak az állami féléveim, így még több kiadásom lenne, amit nem tudnék fizetni...

Nem tudom elmondani, hogy mennyire nem akarok tanár lenni és tanítani...és a képzéstől is rosszul vagyok..gyűlölöm a módszertant, a másik szakomat, a pedagógiát...lelkesen jöttem erre a szakra de 2-3 év alatt sokat változtam, és nem tetszik, nem akarom csinálni.

Az egyetlen megoldásnak az öngyilkosságot látom...akkor nem lesz több vita, veszekedés anyáékkal, nem fogom magam rosszul érezni amiatt, hogy nem tudok megfelelni nekik, nem fogok azon stresszelni hgoy hogyan reagálnak a döntéseimre...

Mit tegyek?

Bármilyen tanácsnak nagyon örülnék...teljesen kilátástalannak látom a helyzetet...