Mit tehetnék, hogy visszanyerjem a régi énem és tudjak tanulni?

Egy kicsit hosszú lesz, igyekszem rövid lenni és előre is nagyon szépen köszönöm a segítséget.

Már felnőtt ember vagyok, egyetemista. Nem olyan rég egy nagyon nagy stresszhatás ért engem. Egyetemet kellett váltanom, egy másik szakra, de hasonló és jobb is kicsit annál, amit korábban tanultam. Többet ér, hogy jobban kifejezzem magam. Az ok, amiért váltanom kellett, hogy gyakorlati időszak előtt kikezdtek (ezzel nem csak én voltam egyedül, s, más ilyen egyetemeken és főiskolákon is van ez). Utólag meg tudtam, hogy arra ment ki a játék, hogy maradjak és, ha lejár a félévek, akkor...Szóval nem fogok egy szakvégzettségért, akármilyen fokú is legyen hosszú évekig tanulni.

Átmentem nagy problémák és stresszek közepette, erre utólag tudtam meg, hogy nem csak egy oka volt annak, hogy kikezdtek, hanem a drága anyám, aki mindig gyűlölt engem és rosszat akart nekem, hátulról panaszkodott a tanároknak rólam, de olyanokat, hogy amikor meg tudtam, le kellett ülnöm. Egyszer valami nagyon rossz dolgot tehetett, mert csak úgy kitálalt nekem mindent, de úgy, hogy ő volt az ártatlan. Egyébként akkor telt be vele a poharam. Mindig fájdalmat okozott nekem, félre akart vezetni és most már sok, ami sok. Próbáltam kapcsolatot szakítani vele, de mama miatt nem tudok. Elköltözni nincs módom. Egyébként meg abban leli örömét, ha mindig mindenben szálkát lát és engem hibáztat. Hogy lehűlt egy kicsit minden, sok lett a kiadás, most én vagyok a hibás, amiért otthagytam a lehetetlen iskolát. De ez is csak arra megy ki neki, hogy ne kelljen pénzileg támogatni. Ráadásul még sírt azért, hogy engem átvettek másik egyetemre, s azt mondta, hogy valójában sajnál engem, s, hogy nem tudott segíteni. Szóval egy elmebeteg, vagyis én így titulálom őt.

Most munka után nézek, ahol lakom, nincs nagy lehetőség, ráadásul az emberek nem a kedvességről híresek. Ahova messze tudnék menni, oda már nem tudok, mert az anyám telebeszélte az egyetlen személy, a keresztapám fejét rólam, s oda nem mehetek. Természetesen ebből nagy veszekedés volt, mama mellém állt.

Úgyhogy most lenne egy munka nekem, de még az is nagyon kacifántos, bár már úgy néz ki, hogy jóra alakulna, de idáig nincs jó tapasztalatom és nem is tudok optimista lenni.

Nem tudok tanulni, belevetettem magam a divat dolgaiba, ami megnyugtat. De az eredeti személyiségem, az egyszerű, olvasni, tanulni szerető ember. Leülök és nem tudok tanulni. Teljesen elgyengültnek érzem magam és kilátástalannak mindennel kapcsolatban. Gondolkoztam azon, hogy zárdába vonulok, de nem tudom mit tegyek. Fáj, hogy ott kellett hagynom az iskolát, minden, ami történt velem. Nem tudok rajta túllépni, az anyám is itt van rajtam, mint púp a hátamon és nem tudom... Egyre rosszabb minden körülöttem. Mit tehetnék?

Köszönöm még egyszer.