Miért nem látja a baráti köröm, hogy egy roncs vagyok?

Én mindenki előtt hasonló vagyok (kivéve, hogy nyilván a halálgondolataimat nem rakom rá bárkire), de rajtam se látja senki, hogy az életem egy csőd :) Pedig én nyomorgok is, de ez sem látszik.

Bár nekem más, mert reményem az van és sokszor egész jól emulálom az életet, még magam előtt is egészen meggyőző tudok lenni. Különben már nem élnék, nem bírok szenvedni minden másodpercben, annál a problémák minél erősebb fokú elfeledése is jobb.

A mizantrópiám szerintem sosem látszott, egyes kérdésekre adott válaszaimat kivéve. Azt könnyű nem észrevenni.

Aztán lehet, hogy valamit észrevesznek, de úgy gondolják, oldjam én meg a gondjaimat s ebben igazuk is van.

S ne becsüld le, hogy maguk is panaszkodó emberek mennyire képesek nem figyelni másra, csak magukra.

Nagyon nehéz átérezni a másik helyzetét. És ha észrevetted tenni is valamit bátran, hogy változhasson a helyzet.

Forítsd meg. Nekem hányszor sikerület valamelyik?