Miért kéne leszoknom (drog) ~ ha egyszer akkor sem biztos hogy boldog lennék?
Ahogy folyik mellettem az élet, azt érzem hogy egyre több problémát generálok magamnak.
Kb mint egy mérleg két oldala, ahol az egyik oldalon egyre nagyobb a teher.
Eddig sem néztem szembe a problémákkal.., akkor most hogy már ilyen nagy a súly.., mégis mi értelme lenne?
Miből lehetne erőt meríteni ilyen helyzetben?
Azt érzem a világon csak a szeretet/szerelem adhat nagyobb boldogságot a különböző kábítószereknél!
Viszont ha beleadnék mától mindent, akkor sincs sok esély hogy "beadja" a párom valaha is az élet..
Lehet évekig kéne szenvednem (rehab, munka, párkapcsolat keresés, stb) és utána sem biztos hogy bejönne.
Aztán ha be is jönne, lehet azt is túl nehéz lenne megtartani. Lehet nem vagyok rá alkalmas sem.
Nyűg az egész élet!
Mindenképp szenvedés van!
Akkor már így nem látom értelmét az egésznek! Ennyi erővel vagy belövöm magam - és boldog vagyok a flessben.., vagy egyedül nem csinálok semmit és közömbösen szemlélem a világot.
Így is szenvedés az egész élet - de amúgy is az lenne.
Viszont mégis idegesít hogy semmire nem vagyok képes! Pl sehova nem tudok eljutni, csak ahová el tudok menni gyalog. Nézem ahogy sokan látszólag boldogok itt, és zavar hogy én ezt soha nem tudom átélni. Nem tudok magamnak venni semmit, és előrébb jutni - mert bármennyi pénzem lesz azt drogokra költöm.
Azt érzem elvesztettem az életben a szabadságomat!
De amúgy is olyan nehéz az egész nem?
Miből lehetne több önbizalmat merítenem ahhoz hogy azt érezzem van ennek az egész életnek bármi értelme is?
válasza:
válasza:BElül nagyon örülnék, ha ez a kérdés nem lenne igaz.
De a szövegből is kiderül, hogy az.
Egyszer volt két út, az egyik jobbra, a másik balra vezetett.
Ahogy elindulsz az úton, egyre távolabb kerül az az elágazó, ahol váltani tudsz.
Nem lenne egyszerűbb, ha valaki visszavinne kocsival a kereszteződésbe?
Sokkal gyorsabban menne, mintha megpróbálnál visszasétálni, s könnyebb is.
Megpróbálod?
Mond azt, hogy megpróbálom.
Veszteni veszthetsz valamit?
Már nem, nem veszíthetsz, csak nyerhetsz.
Nem tartom kizártnak, hogy ha még MA, ha MOST cselekszel, azért MA és azért MOST, mert elszántság kell hozzá.
Olyan hozzáállással, hogy majd HOLNAP leteszem, ma csak a kérdést írtam ki, ne is próbálkozz! Bukásra van ítélve.
Ha megvan az elszántságod, akkor MOSTantól ne nyúlj hozzá.
Remélem maradt valaki, aki tud segíteni, mert akkor sokkal könnyebb lesz.
Ha nincs az sem baj, vannak szervezetek, akik segítenek, de háláld meg nekik.
Nem pénzel kell meghálálni.
Sok sikert kívánok neked!
Soha ne add fel!
Ha nem adod fel, egy-két év múlva boldog apuka leszel, egy drog sem tud akkora boldogságot adni, mint a család!
Az a baj hogy első lépésként be kéne mennem rehabra, mert egyedül képtelen vagyok magam helyre hozni.
Viszont ez számomra olyan nehéz, hogy ha ezen múlik valószínűleg halálomig függő maradok.
Jelenleg azt érzem előbb halok éhen egy kuka mellett csövesként, mint hogy bemenjek egy bentlakásos fél vagy 1 éves rehabra. Egyszerűen nem tudom rászánni magam. Nincs semmi már ami motiválna.
Abban reménykedtem hátha tud valaki mondani valami biztatót.. (De végül is erre sem látok semmi esélyt.)
A személyiségemmel van a baj, de akadályozza önmagát hogy elinduljon a helyes úton. Mivel nem kérek segítséget, egyedül viszont nem tudom megoldani - úgy néz ki hogy egy megoldhatatlan helyzetbe kerültem. Viszont ez az én döntéseim eredménye. Én kormányoztam az árokba magam. De kijönni innen azt érzem nem tudok...
válasza: válasza:Azt belátom ettől nem lesz jobb hogy itt billentyűket ütögetek.
Az a helyzet hogy iszonyatosan félek más emberek közé menni!!
Valójában pont ezért tudtam ezidáig elkerülni hogy hülyeségeket csináljak, mert attól is legalább annyira félek hogy börtönbe csuknak, mint hogy bemenjek egy rehabra.
Viszont van megint bennem egy érzés. Mint mikor jön a vihar. Már tudom. Érzem a levegőben az eső illatát. Jönni fog az életembe megint a szenvedés! Látom. Érzem. Tudom.
De
Több szenvedés kell nekem! Ez jött ki számomra az egyenletből mint kozmikus végeredmény.
Viszont mivel már jártam a halál árnyékában, ezért önmagam nem féltem.., de feladni sem vagyok képes.
Talán
Egyszer egy elborult bedrogozott állapotba csinálok valami hülyeséget, és lecsuknak vagy ilyesmi. Akkor nem önszántamból kell más emberek közé mennem, hanem úgy visznek majd.
Vagy nem tudom.
Az biztos hogy valami hiányzik.
Elindulok hát a vihar közepébe, és meglátom tud-e olyat csinálni velem ez az élet - amitől feloldódnak bennem ezek a belső gátlások...
Nem vagyok képes mát tenni - mint kíváncsian várom...
# 7
Bárcsak varázsütésre véget érne a történetem és . kerülhetne a végére.
Eddig nem volt ilyen szerencsém...
Mi van akkor ha valaki jobban fél a rehabtól - mint hogy beledöglik a szerhasználatba?
Én az élettől is félek!
34 évesen alig volt pár hónap az életemben.., amire azt mondanám ~ h ezért érdemes volt.
A megszűnéstől, magától egyáltalán nem félek.
Attól félek hogy itt bármit csinálok - mindenképp szenvedni fogok...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!