Tinédzserkorban mennyire tekinthető normálisnak a szorongás, szociális szorongás, boldogtalanság érzése néha, motiválatlanság, megrekedés érzése?

Ha saját magadról szól a kérdés, 19 évesen nem normális. Korábban sem, de akkor még talán hormonoknak betudható lenne. Ha komolynak érzed a helyzetet, keress fel egy pszichológust.

Egyébként a mai fiatalokra összességében jellemző a kilátástalanság érzése, akár ha a lakásárakra gondolunk, de a szociális szorongással kezdeni kéne valamit.

Szerintem nem feltétlen van szükség szakemberre. Nekem is megvannak/voltak ugyanezek a dolgok. Ezek lehetnek annak a jelei is hogy bizonyos dolgokra érzékenyebben reagálsz mint mások ami nem feltétlen baj. Persze nem árt ha megtanulod kezelni, mert hosszú távon tényleg a lelki egészséged rovására mehet a sok feszültség.

Sajnos elterjedt tévhit, hogy aki szorong (minden normális ember az életében) az menjen pszicholóshoz mert biztos beteg. Pedig lehet hogy csak sok felgyülemlett stressz van benne amit egyetlen nagy lelkizéssel ki lehet adni, vagy mondok jobbat: önkifejezéssel.

A motiválatlansághoz még annyit, hogy nehezen, de iszonyat akaraterő és küzdelmek árán túl lehet lendülni (gondolom itt a totális holtpontra gondoltál) rajta.

Egyszer fent, máskor lent, így működünk. Ha megtanulod elfogadni hogy a tested/agyad így reagál bizonyos helyzetekre, sokkal könnyebb megtanulni kezelni az ilyen szorongásos mélypontokat.