Hogyan álljam meg, hogy soha semmit ne meséljek el anyáméknak és legyek újra befeléforduló?
Ma elmeséltem nekik egy vicces sztorit, hogy megismert a fogorvos asszisztense, akihez anno jártam fogszabályozásra, hosszú évek után...
Tényleg nagyon vicces szitu volt. Gondolom elmondom. Utána már elmondhatatlanul megbántam, mert jött az üvöltözés, ócsárolás, hogy "szégyent hoztam, miért nem mentem oda hozzá beszélgetni stb.". Nem is nekem mondta, hanem az orvosnak, hogy te az nem az xy, én meg meghallottam... Semmi nem volt, miért mentem volna oda...
Pont az ilyenek miatt kiskoromtól megtanultam, hogy kuss a nevem, nem szólhatok semmit.
Ez a kollégiumban megváltozott 14 évesen, pont ezért utáltak az elején, mert nem hittem el, hogy valaki kedves is velem és ez tényleg velem történik, nem mondhatok semmiz, mert kiforgatja és ócsárolni fog...
Mikor egy fiú kajákaz dobált a hajamba, akkor is én voltam a hibás és utána mondig rám fogták, hogy ott akarom hagyni az iskolát.
Semmit nem lehet nekik mondani.
Valahogy meg kell állni.
Elekronikus naplóba...
Töl ártatlan mondatnak szántam, nem hittem volna, hogy baj m lesz, de utána sejtettem, ezek nem komplettek...
Most ezen mit kell kiakadni? Talán az tényleg érettség, hogy megtanulod, kinek mit mondhatsz el. De az sehogysem, hogy befeléforduló vagy és nem mersz 2 szót sem szólni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!