Hogy válhat valaki új emberré?

Könyvet tudnék írni, de próbálom rövidre fogni.

Tizenéves korom óta küszködök depresszióval, szorongással. Eme kb. 10 év alatt megjártam annyi pszichológust, pszichiátert, kineziológust a tíz ujjamon nem tudom megszámolni… Szó szerint! Számtalan gyógyszert beszedtem, amit felírtak, pszichoterápia stb.

Eleinte semmit nem segítettek, magántanuló voltam, majd estin leérettségiztem 23 évesen. Utána dolgoztam raktárosként 14 hónapot (ez volt az első munkahelyem 24 évesen). Minden nap gyomorgörcs, gyomorsav, pánikrohamok; nyugtatók segítettek valamennyit csak. Ott hagytam a munkahelyem, igaz más okokból (nem a pánik miatt, azt csendesen tűrtem, de felemésztett közben), így most megint munkanélküli vagyok lassan fél éve, és immáron a 26-ot töltöm be.

Itthon már nagyon unják ezt, de bevallom nem is kerestem azóta munkahelyet. Igen rossz állapotban vagyok megint.

A helyzet viszont az, hogy szeretnék új életet kezdeni… Ez a nagy tervem. Távkapcsolatban élek a párommal, 250km távolságra, évek óta... Itt nem tudunk venni lakást, mert Győrben nagyon magasak az árak.

Szeretnénk elköltözni másik megyébe, de egyszerűen nem bírom rávenni magam. E fél év alatt több házat is kinéztem, amikor a Google mapson megnézem a helyet, elönt a kalandvágy, hogy új hely lenne, új lehetőségek… Aztán 1 óra múlva mélypontra kerülök, realizálom, hogy milyen sz@r helyzetben vagyok, nem ritkán kérni valamit a boltban is nehezemre esik, mert rám jön a pánik.

A párom is tisztában van ezzel, és bár teljesen megérti a problémám, mindenben támogat, segít, fél tőle, hogy nem tudnék egy új helyen helytállni, főleg hogy én vagyok a férfi, úgy gondolom, nekem kellene a több terhet viselni…

Nőként érettségije óta 1 napot nem hagyott ki munka nélkül, és még csak 23 éves, de rengeteget dolgozott és dolgozik, igen szorgalmas, bárhol megállja a helyét.

Még mielőtt leteremtenétek, hogy nem dolgozom, bevallom, igaz, szégyellem magam, hogy így van jelenleg.

Nagyon szeretnék változtatni, de minden balul sült el eddig. A mélyvízbe ugrások katasztrófálisak voltak, a „kicsivel szoktatások” sem mennek már, belefáradtam ebbe a betegségbe.

Legszívesebben elektrosokk kezelést szeretnék, bár annyit tudok róla, ez nem legális, és csak felmerült bennem, mint egy „végső hülye ötlet”.

Hogy lehetek új ember, olyan, aki jobban viseli a dolgokat, aki nem érzeleg ennyit, nem veszi magára a dolgokat? Úgy érzem jelenleg, hogy így a büdös életben nem fogok elköltözni, mert csak a szám jár, de amint meg kellene lépni valamit, már vissza is hátrálok.

Egyáltalán ilyen helyzetben mennyire lenne érdemes belevetni magam egy, a mostanihoz radikálisan új helyzetbe? Nyilván szeretnénk saját házat is, amihez hitelt kellene felvenni, ott pedig nincs visszaút.

Köszönöm!