Hogy dolgozzam fel, hogy mindenem megvan a boldogsághoz, kivéve a pénz?
A pénz meg ugye kell ahhoz, hogy egyedül tudjak lakni, sokat nyaraljak, szórakozzak, legyenek vagyontárgyaim. Na, nekem a fizum 150-160 ezer ft lesz egész életemben (és ez budapesti fizu), tehát nem fogok tudni soha egyedül lakni, rengeteget kell spórolnom egy külföldi nyaralásra, csak a Balatonra járok el évente egyszer pár napot, ha épp kell valami ruha vagy kütyü akkor abban az adott hónapban teljesen csóró vagyok...
Továbbtanulás nem opció. Nagyon durva tanulási nehézségeim vannak (és ez nem a lustaság), a sulitól mindig depressziós voltam, több vizsga előtt pánik rohanom volt. A másik meg, hogy csak azok a diplomák érnek valamit, amikhez én nem értek és nem is érdekel (informatikus, mérnök, gazdasági, orvosi), és lány vagyok, tehát festő, villany-víz-gáz szerelő, hegesztő, ilyenek sem tudok lenni.
Mit kéne tennem? Nagyon kemény spórolási módszereket kéne alkalmaznom?
A boldogsághoz NEM pénz kell.
Másrészt ha neked az "egyedül tudjak lakni, sokat nyaraljak, szórakozzak, legyenek vagyontárgyaim" jelenti a boldogságot, akkor nagyon rossz az értékrendszered.
De ettöl függetlenül nem csak szerelöként vagy diplomásként lehet pénzt keresni, igen sok olyan szakma van, ahol enélkül is boldogulhatsz, illetve vállakozást is nyithatsz vagy beszálhatsz valakihez.
Már miért lenne baj az értékrendemmel?
Mert huszonévesen külön akarok költözni a szüleimtől? Melyik huszonéves nem szeretne?
A nyaralás olyan ördögtől való dolog? Az kell a kikapcsolódáshoz. Másnak egy számítógépes játékkal való egész napos foglalkozás a kikapcsolódás, másnak a sport, nekem a nyaralás.
Ahogy a szórakozás is kell a boldogsághoz, nem csak munkából áll az élet. Pénz kell ahhoz, hogy elmenjek bulizni, moziba, strandolni, kiállításra, stb.
Ahogy egy mai embernek szüksége van laptopra, okos telefonra is, esetleg egy autóra (amit én tudok nélkülözni, de más nem biztos).
Úgyhogy nem értem, miért kell emiatt a teljesen normális igény miatt bántani.
Kis barátnőm Budapesten 8 általános végzettséggel egy nyomdában dolgozik, és ha túlórázik akkor tisztán hazavisz 300 ezer forintot is. Láttam a fizetési papírját, innen tudom
Szomszédom egy kedves 35 éves nő aki szintén 8 általánossal egy gyárban dolgozik lassan 16 éve. Túlóra nélkül hazavisz 260 ezer forintot.
Sorolhatnám még, hogy lehet keresni többet is, ha nagyon akarja az ember.
Szóval ha kevesled a pénzt keres másik munkahelyet. Mellesleg: A boldogsághoz nem feltétlenül a pénz kell.
Nem értem, mi alapján árazod be magadat egész életedre. Száz évre szóló, határozott idejű szerződést írtál alá ezzel a bérrel? :D
Mindig lehet továbblépni, fejlődni, ne adj isten vállalkozni. Egy csomó nyitott kapu áll előtted, csak merni kell belépni rajtuk.
falfestő lehetsz lányként , hegesztő is, ha elég erős vagy villany víz gáz szerelő is (néha erősen kell csavarni meg emelni meg ilyenek miatt erősebb embereknek való
gyógymasszőr is jól keres, bár szétmegy tőle a keze
nyugaton is találhatsz munkát
Én megértelek, hasonló cipőben járok - bár önálló otthon van, de semmilyen pluszra nem jut, pedig igényelném...
Mivel a munkám imádom, nem tervezek váltást, inkább mellékjövedelemmel egészítem ki a bevételeimet, abból futja néha extra kiadásokra is.
Már hogyne kellene a boldogsághoz pénz?!!
Erről kérdezzél meg egy családot akinek a házát elvitte a bank, akiknek a boltban minden fillért megkell számolni stb..
Álszent állítás az,hogy a pénz nem boldogít!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!