Hova forduljak a problémáimmal?

Előre szólok, NAGYON hosszú lesz.

Már gyerekkorom óta érzem hogy “más” vagyok, egész életemben azzal küszködtem hogy be tudjak illeszkedni és hogy le tudjam küzdeni magamban a szorongást és a félelmeket.

Már kisebb koromban is voltak furcsa dolgaim, kb. fél év oviba járás után odaálltam az óvónő elé hogy én unom ezt az egészet hogy ott állandóan csak játszani kell és nem csinálunk semmi értelmeset, én szeretnék inkább iskolába járni. Édesanyám akkor el is vitt egy pszichiáterhez vagy pszichológushoz (nem emlékszem pontosan) aki megállapította hogy szellemileg fejlettebb vagyok a kortársaimnál és hogy engedjenek el egy évvel hamarabb iskolába.

Szinte végig kitűnő tanuló voltam, viszont a tanulási módszerem sem volt teljesen átlagos, ugyanis én mindent szóról szóra tanultam, mint egy verset, még ha egy sok oldalas szövegről is volt szó. Ha véletlenül egy szó nem jutott eszembe ami következett volna, ideges lettem és összezavarodtam.

Mindig gyomorgörccsel mentem iskolába, de nem a tanórák miatt vagy mert nem készültem, hanem mert sosem tudtam beilleszkedni az osztályba, nem szerettem emberek között lenni, egy osztálykirándulás például egyenesen a pokol volt számomra.

Most 25 éves vagyok és körülbelül 5 évvel ezelőtt ért egy olyan trauma ami után teljesen bezárkóztam és már nem törekedtem arra hogy “normálisnak” tűnjek.

5 éve egyáltalán nem mozdulok ki a házból csak ha nagyon muszáj, nem beszélek a legközelebbi családtagjaimon kívül senkivel. Rettegek emberek közé menni, liftezik a gyomrom és hevesen ver a szivem ha mégis meg kell tennem. Ha például jön a futár vagy postás, szó szerint remeg a kezem az aláírásnál és utána emiatt szörnyen kellemetlenül érzem magam. Nem tudom hosszútávon tartani a szemkontaktust szinte senkivel.

Nem merek telefonálni. Ha orvoshoz kell mennem, vagy valami hivatalos ügyet kell intéznem amit nem tudok kikerülni, akkor már napokkal, rosszabb esetben hetekkel előtte szorongok és többször is lepörgetem az agyamban hogy milyen szituációk játszódhatnak le. Enyhe kényszeres gondolataim és cselekvéseim is vannak. Minden egyes este gombócérzés van a torkomban, ami miatt nehezen tudok elaludni. Az egész életemet az állandó szomorúság és depresszió jellemzi, érzem hogy nem vagyok normális de nem tudom hogy mi bajom van és hogy valaha ki tudok-e ebből gyógyulni. Többször elgondolkodtam már az öngyilkosságon is, úgyis olyan érzésem van mintha már rég nem élnék.

És most tudom, jön a kérdés, hogy a fenébe nem kértem még segítséget? Gondolom elég gyakori válasz, de nálam is ez a helyzet, hogy féltem. Féltem hogy majd nem vesznek komolyan, hogy esetleg még rosszabb állapotba kerülök. Egyszer kértem beutalót pszichiáterhez, akinek miután elmondtam a problémáimat az volt a válasza hogy fiatal vagyok, szép és csinos vagyok, mit aggodalmaskodok.. Gondolom mondanom sem kell mennyit segített nekem ezzel.

Nemrég viszont megígértem édesanyámnak és a nővéremnek is hogy újra felkeresek egy szakembert, csak nem tudom merre induljak. Olvasgattam pszichiáterről, pszichológusról, pszichoterapeutáról.. Kihez forduljak a problémámmal? Volt már valaki hasonló helyzetben?

ha nem tudsz segíteni, legalább sértő kommentet ne írj, köszönöm :)