Ennyire megviselt lelkileg vagy ez betegség?

20 éves lány vagyok, először tört el csontom. A kórházi iszonyatos ellátás és az egész szenvedés megviselt, párszor kiborultam, de úgy elég keményen. (nagyon alacsony volt a vércukorszintem szerintem mert nem ettemittam egy napig semmit, infúziót se kaptam) Ilyenkor kapkodtam a levegőt, sírtam, pánikoltam, a legrosszabbra gondolok, pedig annyira nem is durva az esetem.

Ha rámjött, olyankor a kezemmel mindig birizgáltam valamit, levegőbe nyúlkáltam, aki mellettem ült azt meg fogdostam, simogattam, számba raktam a kezem stb...tudtam, hogy abba kéne hagynom de nem ment. (a nővérek le*ták, hogy lázasra pánikoltam magam)