Ez anorexia? Nem tudom eldönteni.

(Bocsi kicsit hosszú lett de nagyon köszönöm annak aki végig olvassa)

Kb. Egy másfél hónapja vettem észre magamon, hogy picit “husisabb” lettem. Azt tudni kell rólam, hogy egész életemben olyan szerencsés genetikám volt, hogy bármit ehettem bármikor és bármennyit, szó szerint egy gramm se ment rám. Idén Január vége fele vettem észre, hogy mintha híztam volna, rá álltam a mérlegre és a szokásos 57 helyett 62 mutatott. A családom is megjegyezte, hogy ki kerekedtem de szerintük jól áll nekem. Nos nekem nem tetszett. Nem feltétlenül éreztem magam “kövérnek”, tisztában voltam vele, hogy kb. most vagyok egészséges súlyban de én hozzá voltam szokva, hogy mindig olyan vékony voltam mint a kifutó modellek. Egy olyan 4-5 hónapja elkezdtem itthon popsira edzeni, gondoltam ez is hozzátett a súlyomhoz de biztos nem mind az edzés miatt lett. A combom az edzés miatt kicsit vaskosabb lett de azt nem vettem igazán figyelembe, valahol még tetszett is. Viszont a fejem látványosan pufibb lett, valamint a hasam és a derekam volt ami még nem tetszett. Azóta elkezdtem fogyózni, egészségesen étkezni és mozogni rendszeresen. Csináltam egy darabig de a mérleg csak még többet mutatott.

Mielőtt jönnének a kommentek, a diétával semmi baj nem volt, dietetikus állította össze nekem.)

Ott akkor annyira el voltam keseredve, hogy szó szerint a földre rogytam és sírni kezdtem. Nem hittem el, hogy ennyire megváltozott minden. Soha nem kellett aggódnom a testsúlyom miatt, mindig elégedett voltam magammal, sőt imádtam a testem, imádtam, hogy a legtöbb lánynál karcsúbb voltam és ezzel kiemelkedtem a többi lány közül. Akkor jöttem rá, hogy engem nem az zavar, hogy esetleg kövér vagyok, hanem szimplán az, hogy nem “tökéletes” a testem hanem átlagos. Ezután el kezdtem nagyon keveset enni. Ez kb egy 2 hete kezdődött, jelenleg is tart, és már ott vagyok, hogy kb nem is merek enni. A fogyókúra alatt nagyon szenvedtem attól, hogy megvontam magamtól a kedvenc ételeimet és nem kajálhattam kedvemre amikor csak akartam és amennyit csak akartam. Ezért most eszek mindent amit szeretek, csak brutálisan keveset. Azt vettem észre, hogy napról napra kevesebbet eszek. Ma már csak egy tál leves és egy túró rudi volt az étkezésem. Délelőtt már egyentalán nem eszem semmit, általában késő délután eszem először és lassan már utoljára is. Evés előtt kávézni szoktam mindig. Ez olyan kora délután szokott lenni. Csak akkor eszem, ha már nagyon mardos az éhség és akkor is csak annyit, hogy épphogy elmúljon.

Korábban iszonyú nagy étvágyam volt, (gondolom ezért is híztam meg) kb mint egy terhes nő vagy durvább. Az étel megvonás elején még nagyon szenvedtem amiért vissza kellett fognom magam, de mostanában nagy meglepetésemre szinte egyentalán nincs étvágyam. Vagyis valamennyi van, de valahányszor megkívánnék valamit, eszembe jut, hogy ha azt megeszem hízni fogok, meg, hogy abban kalória van. És ilyenkor egyből elmegy az étvágyam. Az ételre már kb. ilyen elsőszámú ellenségként tudok csak gondolni. Egyszerűen rosszul vagyok a gondolatától egy normális adag főtt ételnek is. Szerintetek ez már anorexia? 20/L 172cm