Miért engedi sok szülő rettenetesen elhízni kiskorú gyermekét?

mert szülők már nincsenek, csak gyerekcsinálók.

senkit nem érdekel semmi. egy dagadt lusta szülőtől nem várhatod hogy sportos gyereke legyen.

egyébként engem is elszomorít mennyire enm érdekli az embereket az egészségük. meg szinte semmi.

Évek óta ez foglalkoztat engem is. A szülők mondják, hogy majd milyen szép nagy csinos lányuk lesz... DE! Egész kiskorában tömik ezzel, tömik azzal, ha jól csinálta meg a házit, akkor ajándék egy kis süti, másnap csak úgy kedvességből egy tábla csoki... És láss csodát, itt lesz 17-18 éves, és sírva fog tükörbe nézni, hogy az anyja étkeztetése miatt most hogyan néz ki.

Ezt tapasztalatból mondom. Egész normális alakom volt mindaddig, amíg kényszerből a nagyszülőkhöz kellett vándorolnunk. Kb. 9 hónapot éltünk náluk, azalatt vagy 25 kiló jött fel rám nagyim kosztjai miatt: reggeli 9-kor, ebéd 11-kor, 2-kor már uzsonna, és mindent csak úgy magyarosan. A tészta úszik a zsírban, a krumplipürét is le kell önteni zsírral, hogy ki ne száradjon... Mielőtt elmegyek valahova egyek, nehogy útközben megéhezzem, másfél óra múlva visszaérek, na akkor gyere gyorsan enni, biztos már éves vagy.

Nálunk ez főként a nagyszülők hibája volt: azzal akarta kimutatni a szeretetét, hogy naponta 15-ször etetett a jó zsíros, magyaros kajákkal. A nővéremen is már 20 kiló túlsúly volt, de ők csak mondták, hogy de jól nézel ki, milyen asszonyos formád van, stb.

De rám besértődtek, mert én megmondtam, hogy nekem ki van számolva, hogy naponta mit és mennyit ehetek ahhoz, hogy szép vékony maradjak. De ez nem kell, ez felesleges, egyek csak szépen, ahogy jól esik, nem azokat a kilókat kell nézni.

Még szerencse, hogy én ezt addig mondtam a fejükbe, amíg meg nem értették. Így most nem lettem elhízva, mint a testvéreim. Lehet, hogy a 42 és 36 között ugráló súlyom kicsit kevés, de én így érzem magam megfelelőnek. Voltam 55 kiló is, de az borzalmas volt, túl formás voltam még annyival is.

De lehet, hogy ez nálunk azért van, mert a rokonság nagyobb része kis falvakban él, és nem ismeri a nagyvárosi szokásokat.

De a kérdésre válaszolva: mert minden földi jót meg akarnak nekik adni. Mozogni nem szabad, mert megsérülhetsz, de ha valami jót csinálsz ajándékba jön valami édesség. Ez főként a gazdag, elkényeztetett családokban van.

Egyetértek a többiekkel!

Minden szülő azt hiszi azzal tesz jó a gyerekének, hogy eteti mindenféle jóval, ha szomorú akkor azért, mert "gyere egy kis csoki felvidít" ha meg örül valaminek "kemény munkád van benne, meg érdemelsz egy kis csokit"

Persze ennek a kisgyerek örül, csak ha eléri a 12-13 éves korosztályt, akkor bizony rájön, hogy ez nem is olyan jó, és látja maga körül azokat az lányokat/fiúkat akik vékonyak,és ő is szeretne olyan lenni. Persze ez neki nehéz, mert a szülői "szeretet" mást akar.

Aztán jön az úgyis lefogyok, megcsinálom szöveg, de amíg egy 12 éves gyerek elé tesznek mindenféle kedvenc sütit meg ilyen kajákat addig nehéz. Szerencsétlen elkezd koplalni mint egy eszeveszett, aztán pár nap után megadja magát a testének, és jól bezabál. Utána persze jön a lelkiismeret furdalás, és ezt követi az önhánytatás, megigéri saját magának, hogy soha többé, de belekerült és nem tud kiszállni belőle. Eszi nap mint nap a sok finom habos kis sütit, rántott ételeket, jó gazgad zsíros főzeléket és a végén még kihányja. Ebből persze a szülő semmit sem vesz észre, mert miért is venné észre. Neki egy a lényeg: A gyerek szépen megevett mindet=Jó szülő/szereti a gyerekét mert "gondoskodik róla"

Aztán észre sem veszi, hogy a kis gyermeke hogy teszi rommá az életét, a testét és a lelki világát. A suliban vagy rosszabbul teljesít, mert nincs energiája, vagy még jobban mert általában az ilyen emberek maximalisták szeretnének lenni, nagy az elvárás, de mindennek meg akarnak felelni. Nehéz, nagyon nehéz a gyereknek, akit egyre jobban elfog a vágy, az az érzés, hogy ő írányítja saját magát, és elfogadják. A szülő persze még ekkor sem vesz észre semmit, mert a gyerek már testileg roncs, a lelkébe meg bele sem látunk. Örlődik magával, szüleivel, a világgal. Egyre mélyebbre süllyed, nem találja a lelki békét, nem találja a kiutat. Vagy észreveszik a szülei vagy nem és kikészül. Akár bele is halhat. ha esetleg korházba kerül, az anyukája sírva rogy maga elé, és a lánya/fia élettelne kis vékony kezét simogatja ( a gyerek van kómába van, vagy alszik, vagy altatják) és sírva kérdezi magától, hogy mit rontottam el, miért pont az én szép gyerekemmel történik ez, hiszem nem is volt kövér. A szülő szerint nem, a gyerek a kínokat élte át, undorodott magától és ez lett a vége. persze a szülő: Én tehetek róla, persze az apuka:Nem a te hibád.

De, sajnos a szülő hibája, a gyereket terelni kell, de korlátokat megszabni, és elmagyarázni neki mi a jó és mi a nem. Ha szomorú nem csokival kell tömni, hanem leülni és meséltetni a gyerekkel, hogy mi történt, és segíteni neki megoldani a problémákat. sajnos a rohanó világunkban ez mára csak egy jó kis álom, pedig egy pici kis odafigyeléssel nagyon sok gyermek lelki világát meglehetne menteni. csak sajnos a szülő lusta rá.

Senkinek nem kívánom, hogy a gyereke koporsója mellett álljon és azon agyaljon, hogy miért pont az én gyerekemmel történt ez. Nem a te gyereked volt a hibás, hanem ahogy nevelted+média.

Tessék mindne szülőnek elgondolkodni egy kicsit azon, hogy vajon a szeretete tényleg normális szeretet?? Nem az a fornetti a szeretett, hanem ha a kisgyerekkel együtt csináljátok a gyümölcs salátát, vagy valami mást.

Én átéltem, senkinek nem kívánom az érzést.

Most is a bulimiával küzdök, és nem bírok kikerülni belőle.

Köszönöm, hogy ezt valahova leírhattam!

A választ nem tudom, de ha én elkezdenék ezen gondolkodni és írni most róla, akkor valószínűleg az emberek ilyen irányba történő TUDATOS manipulálását próbálnám pedzegetni és magyarázatként megadni.

Másik érdekesség, hogy az első 2 választ miért pontozták le, és ez a lepontozás vajon mit takarhat ? : )

1. magyaros étrend mellett is lehet egészésges az ember ha mozog. nem a zsír hízlal, hanem az el nem égetett zsír/szénhidrát

2. a bmi-nek nem sok köze van az egészséghez. vannak "alultáplált" és "túlsúlyos" sportolók akik átlagfeletti teljesítményt bizonyítanak.

"De nem azért mert rosszat akarna a gyereknek hanem mert maga sem tudja mit kellene ennie. Ez szimplán csak tudatlanság."

egyetértek, viszont nem is érdekli, mi lenne jó.

"Másik érdekesség, hogy az első 2 választ miért pontozták le, és ez a lepontozás vajon mit takarhat ? : )"

téged is lepontoztak a lepontozó mumusok. ezek soha enm írnak sehova, csak olvasgatnak és pontoznak. rég nem érdekel. akinek van esze úgy is el tudja dönteni mi az értékes válasz.